Shunmyo Masuno egy zen buddhista templom főpapja és díjnyertes zen kerttervező. Az ő könyveiből idézek. (részben)
Egy négyszázötven éves zen buddhista templom főpapja Japánban,
s egyben díjnyertes kerttervező is
Shunmyo Masuno egy zen buddhista templom főpapja és díjnyertes zen kerttervező. Az ő könyveiből idézek. (részben)
Ahhoz, hogy igazán magamra találjak, s azzal elégedett legyek, és ismét újra úgy dolgozzak, mint régen, kell valami rendszer. Ismét jó lenne, rászoktatnom magam a rendszerességre.
Tudom, hogy szerettem struktúrában, rendszerben látni a dolgaimat. Az idő síkjában is elhelyezni. Projektszerűen, folyamatában. Ezt régen is szerettem. Jól csináltam.
Azonban lett egy pillanat, amikor sok mindent beterveztem és sok(k) lett, már nem akartam annyit és úgy (meg)hajtani magamat. Mert ez az érzés keményen ütött át, és ellenállást, tiltakozást váltott ki belőlem, a túlságosan struktúrált, projektszerűen betervezett programjaimon keresztül.
Szerencse, hogy akkor valaki mellettem állt és felismerte, ezzel segített nekem is, ezt ma már nekem nem szabad! Vagyis nem így!
Nem nyomhatom, push-olhatom magamat... az nekem már nem egészséges.
Fontos figyelnem a jelen energiáira, minek van itt, most éppen az ideje? Mire van vágya a lelkemnek, amit könnyedén behívhat és alkothat, cselekedhet bátran.. anélkül, hogy a fizikait túlterhelné, és áramolhat az éppen megérkező energiákkal is.
Persze ezt még eddig, - a gyász éveiben, - nem tudtam jól üzemeltetni.
Ám most már megérkezett erre a vágy. Egyben a könnyedségre, az áramlásra, a szabad energiákra, alkotó-teremtő vágyak teremtésére.
Most már ezt tudom. És azt is, hogy időnként egészséges el- és kivonni magam a sokból, a tömegből és nekem is, töltekeznem kell. Hagyni, hogy a sok, a terhes kimosódjon belőlem. Azoknak az energiája, akik inkább panaszkodnak, nem figyelnek a szavak súlyára, vagy csak a szavakban élnek. Mert azt ma már inkább nem szabad.
Támogatni jó, hasznos. A sok beszéd viszont nem ad lehetőséget erre, csak energiát visz el.
Egyensúlyt kell teremtenem a tréningek könnyed, ugyanakkor súlyos léte, az egyéni oldások figyelme, az önkifejezés sokféle formája, az írás-megmutatkozásában való megmerülés rejtélye és a természetben való töltekezés között. Olyan, mintha ezek között a jóga tartaná középen, és egyensúlyban a mérleg nyelvét. Mindig visszahozva a középpontomba. És segíti ezt még a tánc is!
Tehát ezt-ezeket figyelemben tartva, kell magam elé venni és hasznos a terveket kitűznöm.
S azt is megfigyelni, mikor hasznos figyelni olyan energiákra, amikor egy más kultúra, nép, tudása mutathat, adhat támaszt és segítséget. Mert olykor erre is figyelemmel kell lennem. Hisz jót tesz, ha lehetőséget teremtek rá.
Így hát ügyesen kell egyensúlyt teremtenem az otthon és itthon között. A külső és belső között. A másé és az enyém között. S ebben sok minden támogat. Legfőképpen a saját, kidolgozott, egyedi napirendem... megfigyelve (az időgazdálkodásból jól ismert) egyedi típusomat, és a koromból is fakadó, ettől már kicsit eltérő energiáimat.
Szóval belülre figyelve, óvatosan balanszírozva fogok ezentúl haladni. Miközben a vágyam szerint kívánok áramolni: hiszen "az élet könnyedén, örömmel, szárnyalva árad felém" s ebben segítenek a megálmodott vágyaim.
Mert így, lépésről-lépésre haladva, megvalósíthatom mindazt, amit már magam előtt látok. Mert változatlan a vágy bennem, hogy segítsek, adjam, amit tudok, számtalan ismeret, gyakorlat, tudás, bölcsesség birtokosaként megvalósíthassam, ami a hitvallásom:
Hitvallásom:
Az a hitvallásom, hogy az Erőmerítő programjaimon keresztül
az életed eseményeiből, nehézségeiből
a MEGOLDÁSOKhoz, MEGOLDÁSAIDhoz erőt tudjál meríteni!
Ha bármelyik programom megszólít, jelezz, hívj:
Sütő Mária +36703141192
A jelen eseményeiből csemegézek. Szeretem, hogy vannak olyan élmények, amiket meg tudok élni, írni és át tudom adni nektek is.
Leggyakrabban az oldások jelentenek fantasztikus éltető erőt számomra. Legutóbb egy vállalkozótársam, utóbbi időben segítőm, fogadott lányom, nőtársammal együtt sikerült felejthetetlen élményt átélnem.
Sokfelé van. Több gyerek, családi élet, odaadó férj, vállalkozás, amit sokszor a gyerekekkel történt események szakítanak meg. Jellemző, hogy túlhajtja magát, túlpörög. Szereti és szívből csinálja a vállalkozását. S ilyenkor, ha valami esemény közbejön, szomorú, elfárad, mert nem tehet a vállalkozásában-ért. Ezért máskor inkább túlpörög. Sokféle eseményt szervez. Rengeteg-felé van a figyelme. Én csak csodálom, mennyit bír! Ámulok!
S mindemellett csodás süteményeket varázsol a család gyermekei elé. Persze, van már, hogy nagylányával együtt keverik be az alapanyagokat, vagy a díszítést rábízza.
Annyit panaszkodott korábban, hogy nem tud aludni a gyerekek miatt, hol az egyik beteg, hol a másik... rettenetesen kifárad és ha párja vidéken dolgozik, minden az ő nyakába szakad.
Szóval már egész nagyra nőttek a gyerekek. És látom, hogy saját magára van a legkevesebb ideje. Ezt adja magának a legnehezebben. Mindenki előrébb van nála.
Ezért hát szaván fogtam: - Erre nincs időm! - s én azt válaszolom: - Akkor van, és lesz, ha egyszer megengeded magadnak. Eldöntöd, hogy ez mégis lehetséges! Évente kétszer 2 nap, lehet a tiéd! Választhatod!
Így történt, hogy addig rágtam a fülét, amíg végre kijelölt egy kétnapos időszakot. Érte mentem, összecsomagolt és elvittem... valahova.
Nem kellett semmit csinálnia.
Csak lenni.
Aludhatott, ameddig akart.
Sétáltunk, ha kedve volt.
Túráztunk kicsit, pici dombot megmásztunk, körbenéztünk. Fotóztunk.
A zöldben, az erdőben nagyon jó erejű levegőt szívtunk magunkba.
Finom salátákat, remek (saját készítésű) ételeket ettünk.
Akkor mozogtunk, amikor akarta... az én kedvemért szaunába is elkisért, de ha ő nem akarta, akkor a pihenés, a meleg pont elég volt neki.
Pompás érzés volt tüzet rakni, a kályha fényét figyelni, melegét átélni.
A völgy, a fák, a környezet magával ragadta. Elsétáltunk a lovakhoz.
Ha kedve volt meséltem. Ha nem volt kedve, hallgattunk.
Két napunk minden része jól eső, nyugodt, csendes töltekezés volt.
Utólag kiderült, olyan (tavaszi) időben jártunk ott, amikor senki más vendég nem volt, s a völgy csendje, ereje teljesen áthatott minket. Megcsodáltuk a nyuszik ketrecét. Az épülő lombkorona házat, és számos jurtát. Máshol az ott tartott állatokban gyönyörködtünk. S ha macskát találtunk, megsimogattuk.
És igen. Ha akart, kapcsolódott a családdal. És ez legtöbbször szeretetteli, rövid üdvözlés lett s arról való beszámoló, hogy mennyire jól van. És meghallgatta őket, szeretettel.
Már több ízben volt alkalmunk így, mindig máshol - kikapcsolódni. Azt tapasztaltam, már kezdi megszokni, hogy lehetséges olykor magának adni 1-2 nap elvonulást.
Minden ilyen alkalommal csodás programok mutatják meg magukat. Áramlunk egyikből a másikba. Mutathatok ételkészítést, kipróbálhatunk új recepteket, színezhetünk, rajzolhatunk, egyszer talán festeni is fogunk. A programunk részei mind akadálytalanul folynak egyikből a másikba, természetes formában.
Azt érzem, olyan pompásan tudunk kikapcsolódni, hogy energiáink összeadódnak, s mindketten feltöltődünk, mert engedjük, hogy ez akadálytalanul létrejöhessen.
És ebbe most belefér egy különleges fürdő látogatása, az általa megtartott női speciális torna, mert kreativitása és kísérletező kedve ezen a téren is határtalan. Belefér a varrás-javítás, ha szükséges. Helye van a kakaó szertartásnak, elengedésnek és az illatolásnak, illat-befogadásnak ugyanúgy. A lényeg, hogy mindketten ezt, és egy magas szintű, energetikai áramlást is megéltünk.
S végre, először az is elhangzott: - Marcsi, úgy érzem, több ilyen napot, programot kéne veled töltenem!!
Micsoda szívet melengető mondat ez nekem!
Örülök, hogy beérett a kitartásom. És persze, a kreativitásom, ami minden ilyen program előtt megérkezik, akár a finom és egészséges étkek ötletében és kivitelezésében, akár a programok egymás-utániságában mutatkozik meg. Végtelen hála van bennem, hogy ezzel segíthetem, erősíthetem szeretett munkatársam, barátnőm életét, s ugyanúgy gazdagíthatom a magamét is.
Biztos vagyok benne, hogy újabb csodás női programok születnek ezután. És egyre inkább egyensúlyba kerül a munka-magánélet-töltekezés mérlege nála.
Mert lehet. Mert választhatjuk! Mert szabad. Mert ez döntés, csak saját döntésünk kérdése.
És mert meggyőződésem, hogy az édesanyáknak ugyanúgy, - vagyis sokkal inkább - szükségük van erő-energia-tartályaik feltöltésére, mint akár az egyedülállóknak.
Kívánom, hogy te is megtaláld azt a tevékenységet, azt a kísérőt, ami és aki energetikailag is nagy támaszoddá válik, és az ilyen feltöltő programokat könnyedén megtaláld és válaszd magadnak!
Mivel egy teljesen magán programunk volt, itt fotó nem készült. Ezért hasonló események és környezet képeiből válogattam.
(A képek sajátok, védettek.)
A Zen szimbóluma Shunmyo Masuno egy zen buddhista templom főpapja és díjnyertes zen kerttervező. Az ő könyveiből idézek. (részben) A félele...