2024. május 7., kedd

Zenről - egy zen tudóson keresztül

A Zen szimbóluma


 Shunmyo Masuno egy zen buddhista templom főpapja és díjnyertes zen kerttervező. Az ő könyveiből idézek. (részben)

A félelem az egyik olyan lelki tényező, amely minden téren gátolja vagy teljesen leállítja az ember fejlődését. Tudjuk, hogy a félelem a pszichére jellemző nyomasztó érzelem, mégis nyilvánvaló, hogy hatóköre nem ezen a szinten kezdődik, és nem is itt ér véget.

A félelem leereszkedik és megbénítja a testet. Felemelkedik és megbénítja az elmét. A szívben pedig, megdermeszti a legnemesebb érzelmeket.

 Mindenki fél vagy félt valamikor, vagy attól tart, hogy ismét úrrá lesz rajta a félelem. Aki ezt tagadja, csupán elkendőzi, hiúságnak álcázza félelmét. Nem az a kérdés, hogy érzünk-e vagy éreztünk-e valaha félelmet, hanem az, hogy megtaláljuk-e a módját annak, hogy ez az érzés ne gátoljon bennünket a további fejlődésünkben.

★ Tehát tudjuk egyáltalán, mi az a félelem?

- A bizonytalanság egyik formája. 
- Az ismeretlennel szembeni gyávaság egyik formája.
- Bizonytalanság, a tudatlanság egyik arca. Megfoszt bennünket erőnktől, hacsak nem fedjük fel, mi rejtőzik az álarca mögött, és nem indítunk harcot ellene akarattal és kitartással.
- Gyengeség, mert a félelem olyan, mint a sűrű köd. Megakadályozza, hogy tovább lássunk az orrunknál.
- Aki a félelem miatt nem cselekszik, egyre inkább elgyengül, ugyanúgy, mint ahogy mozgáshiányos életmód mellett az izmok is petyhüdtté válnak.

★ Mit lehet tenni ebben a helyzetben? Dióhéjban: szeretni. Erre azonban egy félelemmel teli szív nem képes, így engedd meg kérlek, hogy átnyújtsam Shunmyo Masuno bácsi bátorító zen gyakorlatait:

1. Ne gyötrődjünk olyasmi miatt, ami még nem történt meg.

Minden szorongás megfoghatatlan, csak a saját tudatunk szüleménye. Azzal foglalkozz, ami éppen most történik.

2. Élvezettel végezzük a munkánkat

Az örömöt saját magunkban találjuk meg. Azoknak az embereknek van a legnagyobb esélyük megtalálni a belső békéjüket, és ezzel kevesebb félelmet átélni, akik igyekeznek élvezni azt, amit meg kell tenniük.

3. Egyszerűen csak mélyüljünk el.

A meditáció vagy tai chi fontosságáról már számomra is túl sokat írtam :). Aki fel tudja fogni, vagy füle van hozzá, az úgyis felfogja. Aki fél, a SAJÁT érdekében, mélyüljön el önmagában, és ehhez a meditálás vagy tai chi egy egyszerű út.  

A kiürített vagy lecsendesített elme, megtalálja az utakat ahhoz, hogy a saját életünkben, a szívünk igazságának megfelelő lépéseket tegyük meg. 

4. Ne riadjunk vissza az előttünk álló feladatoktól.

A zen gyakorlatában a munkára nem úgy gondolunk, mint valami robotolásra, vagy valamilyen "csak a pénzért csináljuk" területre. Úgy gondoljunk rá inkább, mint olyasvalamire, ami táplál, és nevel bennünket. Csak akkor fejlődhetünk benne örömmel, ha a munkához ilyen hozzáállásunk van.


Shunmyo Masuno Samukawa-Shrine

5. Ne hibáztassunk másokat.

Egy munkahelyen, vannak, akik eredményeket produkálnak, és vannak, akik soha nem tűnnek hatékonynak. Hogyan lehet ezt megmagyarázni?
A válasz a HOZZÁÁLLÁSBAN, avagy a szellemi beállítottságban rejlik. 

Minden, amit emberként teszünk, értékes. Ha Te a saját feladatodban vezetőként tekintesz magadra, vagy mondjuk így: Max Kft-ként, akkor minden munka felbecsülhetetlenül értékes lesz. Magadnak csinálod. Nem másnak.
 
6. Ne azt kutassuk, mi hiányzik Neked.

Nem tudhatjuk, hogy amit ma teszünk, és haszontalannak tűnik, 3 év múlva nem fog-e extra eredményeket okozni, hiszen a tapasztalatod növekedett általa. Mindig, mindennek hasznát vesszük.

7. Ne féljünk a változástól.

A rugalmas gondolkodás elfogadja a változásokat, és új szépséget és reményt talál benne. A változás az egyetlen dolog, amink van.

8. Gondolkodás helyett ÉREZZÜNK.

A régi időkben a halászok meg tudták jósolni, milyen idő lesz. A víz színéből, a szél irányából és a madarak viselkedéséből azt is megmondták, merre vannak a halak.
  
Ez a fajta találékonyság, nagyon elégedetté teszi az embert, és ez az élet egyik öröme. Az, amit intuitív módon megérzünk, nem a tudásunkat fokozza, hanem a bölcsességünket emeli ki. Ezt könyvből nem lehet megtanulni.

9. Ne pazaroljunk.

A zen tudat szerint, mindent használjunk fel. Ha nem tudunk valamit elhasználni, akkor ajándékozzuk el valaki másnak. Miért ülünk rajta, hogy tönkremenjen?


Shunmyo Masuno Berlinben készült kertje


10. Ne kötődjünk egyetlen nézőponthoz.

A bőséget nem a tárgyak felhalmozása jelenti az életünkben. Ha 2 autónk van, akkor sem fogjuk jobban érezni magunkat. A bőséget az a tudás jelenti, amivel az energiáinkat, a tárgyakat, az életidőnket JÓL használjuk fel. 

11. Higgyünk magunkban.

A zenben azt tartjuk, hogy minden dolog a semmiből ered. Szó szerint a SEMMIBŐL hozunk létre dolgokat, mi emberek, majd ezek a dolgok a semmibe jutnak vissza, velünk együtt.

Nincs olyan ember, akiben ne rejlenének lehetőségek. Az a kérdés, hogy HOGYAN szabadítjuk fel ezeket a lehetőségeket önmagunkban, és másokban is?

Sokféle kudarcom volt már ezen a területen, és még lesz is :) - jobban hittem közeli kollégákban vagy barátokban, mint ők saját magukban. Azt tanultam ebből, hogy ezeknek az embereknek meg kell erősíteni a hitüket önmagukban.

Az élet nem megy mindig simán, és az erőfeszítéseink néha eredménytelenek maradnak. Ennek ellenére legjobb tudásunk szerint cselekedjünk TOVÁBBRA is.

12. Aktivizáljuk magunkat.

Légy gyakorlatiasabb. Bizonyos dolgokat csak akkor tudsz értékelni, ha magad csinálod őket. Bármilyen nehézség áll előtted, bármelyik területen - kezdd el VALAHOGY, bárhogy. Ne csak gondolkozz róla, milyen jó lenne ha....

13. Mélyítsünk el egy kapcsolatot valakivel.

Az emberi kapcsolatainknak nem a száma, hanem a MÉLYSÉGE számít. Hány igazi barátod van, aki minden helyzetben segítőkezet nyújt, akkor is amikor félsz? A legtöbbször ez a szám, 2 ember alatti. Hogyan ápolod velük a kapcsolatodat? 

14. A saját fejünkkel gondolkozzunk - de kételkedjünk is a józan észben.

A tudás és a bölcsesség eltérő fogalmak, és lexikális tudással nem lehet boldog életet élni. (sem semmilyet). Láss, amenyit csak tudsz, de ÉREZZ is, amennyit képes vagy. Az elme és a szív, egyenlő súlyt kapjon a döntéseidben.

15. Bízzunk magunkban, növeljük az önbizalmat.

De hogyan? Az önbizalom növeléséhez bizony, a félelmeinken KERESZTÜL vezet az út. Amitől félünk, abba kell beleugranunk. Ameddig ezt nem tesszük meg, addig az önbizalmunk tovább csökken, és a félelmeink növekednek. Ez egy igazi kihívás, és ezt úgy is hívják, hogy: tágítani kell a tudatunk határait.

Mint fentebb olvashattuk: a félelem = tudatlanság. Szeretnénk növelni a tudatosságunk vagy sem? Ugorjunk bele! Nincs más út, miközben lejár az életidőnk....

16. Próbáld gondját viselni valaminek!

Szeress meg valakit, vagy valamit. Ha valamit gondozunk, egy paradicsomtövet, egy kisállatot, vagy TÖRŐDÜNK valakivel és cserébe semmit nem várunk, akkor kifejlődik bennünk az a képességünk, hogy mély érzéseink legyenek az élőlények iránt.

17. Nincs olyan, hogy kudarc.

Ha felvállalod a kihívást, nem hibázhatsz. Az egyetlen kudarc az, ha feladod.



Shunmyo Mashuno kerttervező
Egy négyszázötven éves zen buddhista templom főpapja Japánban,
s egyben díjnyertes kerttervező is

Ezt az összeállítást egy honlapon találtam, de mire elmentettem volna a linkjét, elveszítettem.. sajnálom! Szerettem volna pedig a forrást feltüntetni.

Könyveiről-ből:

Zen - az egyszerű élet művészete
Mostani éned" energiával való feltöltésének 30 módja; 30 módszer a bizalom és bátorság öszönzésére az életben; A zavarodottság és aggodalom enyhítésének 20 módszere; 20 módszer, hogyan tehetsz minden napot a legjobb nappá.

"Ami most haszontalannak látszik, később sikerhez vezethet. Egyetlen csepp erőfeszítés sem megy veszendőbe, ha a jelen pillanatban keményen dolgozol."

Nyugalom - 48 lecke a kiegyensúlyozott élethez

"Amint értékelni kezded mindazt, amit eddig készpénznek vettél, elönt majd a hála - akár még az unalmas, bosszantó, lehangoló dolgokért is. Ha ez az attitűd határozza meg a gondolkodásodat, a hála a lényed részévé válik, és ez alapvatő hatással lesz az életedre."

2024. május 6., hétfő

Rendszerezés

Az Erőmerítő szimbólum első verziója: ahogy elsőként érkezett (kb 2007)


Ahhoz, hogy igazán magamra találjak, s azzal elégedett legyek, és ismét újra úgy dolgozzak, mint régen, kell valami rendszer. Ismét jó lenne, rászoktatnom magam a rendszerességre.

Tudom, hogy szerettem struktúrában, rendszerben látni a dolgaimat. Az idő síkjában is elhelyezni. Projektszerűen, folyamatában. Ezt régen is szerettem. Jól csináltam.

Azonban lett egy pillanat, amikor sok mindent beterveztem és sok(k) lett, már nem akartam annyit és úgy (meg)hajtani magamat. Mert ez az érzés keményen ütött át, és ellenállást, tiltakozást váltott ki belőlem, a túlságosan struktúrált, projektszerűen betervezett programjaimon keresztül.

Szerencse, hogy akkor valaki mellettem állt és felismerte, ezzel segített nekem is, ezt ma már nekem nem szabad! Vagyis nem így!

Nem nyomhatom, push-olhatom magamat... az nekem már nem egészséges.

Fontos figyelnem a jelen energiáira, minek van itt, most éppen az ideje? Mire van vágya a lelkemnek, amit könnyedén behívhat és alkothat, cselekedhet bátran.. anélkül, hogy a fizikait túlterhelné, és áramolhat az éppen megérkező energiákkal is.

Persze ezt még eddig, - a gyász éveiben, - nem tudtam jól üzemeltetni.

Ám most már megérkezett erre a vágy. Egyben a könnyedségre, az áramlásra, a szabad energiákra, alkotó-teremtő vágyak teremtésére.

Most már ezt tudom. És azt is, hogy időnként egészséges el- és kivonni magam a sokból, a tömegből és nekem is, töltekeznem kell. Hagyni, hogy a sok, a terhes kimosódjon belőlem. Azoknak az energiája, akik inkább panaszkodnak, nem figyelnek a szavak súlyára, vagy csak a szavakban élnek. Mert azt ma már inkább nem szabad.

Támogatni jó, hasznos. A sok beszéd viszont nem ad lehetőséget erre, csak energiát visz el.

Egyensúlyt kell teremtenem a tréningek könnyed, ugyanakkor súlyos léte, az egyéni oldások figyelme, az önkifejezés sokféle formája, az írás-megmutatkozásában való megmerülés rejtélye és a természetben való töltekezés között. Olyan, mintha ezek között a jóga tartaná középen, és egyensúlyban a mérleg nyelvét. Mindig visszahozva a középpontomba. És segíti ezt még a tánc is!

Tehát ezt-ezeket figyelemben tartva, kell magam elé venni és hasznos a terveket kitűznöm.


S azt is megfigyelni, mikor hasznos figyelni olyan energiákra, amikor egy más kultúra, nép, tudása mutathat, adhat támaszt és segítséget. Mert olykor erre is figyelemmel kell lennem. Hisz jót tesz, ha lehetőséget teremtek rá.


Így hát ügyesen kell egyensúlyt teremtenem az otthon és itthon között. A külső és belső között. A másé és az enyém között. S ebben sok minden támogat. Legfőképpen a saját, kidolgozott, egyedi napirendem... megfigyelve (az időgazdálkodásból jól ismert) egyedi típusomat, és a koromból is fakadó, ettől már kicsit eltérő energiáimat.


Szóval belülre figyelve, óvatosan balanszírozva fogok ezentúl haladni. Miközben a vágyam szerint kívánok áramolni: hiszen "az élet könnyedén, örömmel, szárnyalva árad felém" s ebben segítenek a megálmodott vágyaim.

Mert így, lépésről-lépésre haladva, megvalósíthatom mindazt, amit már magam előtt látok. Mert változatlan a vágy bennem, hogy segítsek, adjam, amit tudok, számtalan ismeret, gyakorlat, tudás, bölcsesség birtokosaként megvalósíthassam, ami a hitvallásom:

Erőmerítő szimbólumom (saját rajz, 2012.)

Hitvallásom:

Az a hitvallásom, hogy az Erőmerítő programjaimon keresztül
az életed eseményeiből, nehézségeiből
MEGOLDÁSOKhoz, MEGOLDÁSAIDhoz erőt tudjál meríteni!


Ha bármelyik programom megszólít, jelezz, hívj:

Sütő Mária +36703141192

Magamra-magadra találni




A keresztúri madárles

A jelen eseményeiből csemegézek. Szeretem, hogy vannak olyan élmények, amiket meg tudok élni, írni és át tudom adni nektek is.


Leggyakrabban az oldások jelentenek fantasztikus éltető erőt számomra. Legutóbb egy vállalkozótársam, utóbbi időben segítőm, fogadott lányom, nőtársammal együtt sikerült felejthetetlen élményt átélnem.

Sokfelé van. Több gyerek, családi élet, odaadó férj, vállalkozás, amit sokszor a gyerekekkel történt események szakítanak meg. Jellemző, hogy túlhajtja magát, túlpörög. Szereti és szívből csinálja a vállalkozását. S ilyenkor, ha valami esemény közbejön, szomorú, elfárad, mert nem tehet a vállalkozásában-ért. Ezért máskor inkább túlpörög. Sokféle eseményt szervez. Rengeteg-felé van a figyelme. Én csak csodálom, mennyit bír! Ámulok!

S mindemellett csodás süteményeket varázsol a család gyermekei elé. Persze, van már, hogy nagylányával együtt keverik be az alapanyagokat, vagy a díszítést rábízza.

Annyit panaszkodott korábban, hogy nem tud aludni a gyerekek miatt, hol az egyik beteg, hol a másik... rettenetesen kifárad és ha  párja vidéken dolgozik, minden az ő nyakába szakad.

Szóval már egész nagyra nőttek a gyerekek. És látom, hogy saját magára van a legkevesebb ideje. Ezt adja magának a legnehezebben. Mindenki előrébb van nála.

Ezért hát szaván fogtam: - Erre nincs időm! - s én azt válaszolom: - Akkor van, és lesz, ha egyszer megengeded magadnak. Eldöntöd, hogy ez mégis lehetséges! Évente kétszer 2 nap, lehet a tiéd! Választhatod!

Így történt, hogy addig rágtam a fülét, amíg végre kijelölt egy kétnapos időszakot. Érte mentem, összecsomagolt és elvittem... valahova.

Egy pillanatkép a Mersze mocsár közeléből

Nem kellett semmit csinálnia.
Csak lenni.
Aludhatott, ameddig akart.
Sétáltunk, ha kedve volt.
Túráztunk kicsit, pici dombot megmásztunk, körbenéztünk. Fotóztunk.
A zöldben, az erdőben nagyon jó erejű levegőt szívtunk magunkba.
Finom salátákat, remek (saját készítésű) ételeket ettünk.
Akkor mozogtunk, amikor akarta... az én kedvemért szaunába is elkisért, de ha ő nem akarta, akkor a pihenés, a meleg pont elég volt neki.
Pompás érzés volt tüzet rakni, a kályha fényét figyelni, melegét átélni.

A völgy, a fák, a környezet magával ragadta. Elsétáltunk a lovakhoz.
Ha kedve volt meséltem. Ha nem volt kedve, hallgattunk.
Két napunk minden része jól eső, nyugodt, csendes töltekezés volt.

Utólag kiderült, olyan (tavaszi) időben jártunk ott, amikor senki más vendég nem volt, s a völgy csendje, ereje teljesen áthatott minket. Megcsodáltuk a nyuszik ketrecét. Az épülő lombkorona házat, és számos jurtát. Máshol az ott tartott állatokban gyönyörködtünk. S ha macskát találtunk, megsimogattuk.

És igen. Ha akart, kapcsolódott a családdal. És ez legtöbbször szeretetteli, rövid üdvözlés lett s arról való beszámoló, hogy mennyire jól van. És meghallgatta őket, szeretettel.


Különleges naplemente Rákoskeresztúron


Már több ízben volt alkalmunk így, mindig máshol - kikapcsolódni. Azt tapasztaltam, már kezdi megszokni, hogy lehetséges olykor magának adni 1-2 nap elvonulást.

Minden ilyen alkalommal csodás programok mutatják meg magukat. Áramlunk egyikből a másikba. Mutathatok ételkészítést, kipróbálhatunk új recepteket, színezhetünk, rajzolhatunk, egyszer talán festeni is fogunk. A programunk részei mind akadálytalanul folynak egyikből a másikba, természetes formában.

Azt érzem, olyan pompásan tudunk kikapcsolódni, hogy energiáink összeadódnak, s mindketten feltöltődünk, mert engedjük, hogy ez akadálytalanul létrejöhessen.


Akril ceruzák színskálája...


És ebbe most belefér egy különleges fürdő látogatása, az általa megtartott női speciális torna, mert kreativitása és kísérletező kedve ezen a téren is határtalan. Belefér a varrás-javítás, ha szükséges. Helye van a kakaó szertartásnak, elengedésnek és az illatolásnak, illat-befogadásnak ugyanúgy. A lényeg, hogy mindketten ezt, és egy magas szintű, energetikai áramlást is megéltünk.


S végre, először az is elhangzott: - Marcsi, úgy érzem, több ilyen napot, programot kéne veled töltenem!!

Micsoda szívet melengető mondat ez nekem! 


Örülök, hogy beérett a kitartásom. És persze, a kreativitásom, ami minden ilyen program előtt megérkezik, akár a finom és egészséges étkek ötletében és kivitelezésében, akár a programok egymás-utániságában mutatkozik meg. Végtelen hála van bennem, hogy ezzel segíthetem, erősíthetem szeretett munkatársam, barátnőm életét, s ugyanúgy gazdagíthatom a magamét is.

Biztos vagyok benne, hogy újabb csodás női programok születnek ezután. És egyre inkább egyensúlyba kerül a munka-magánélet-töltekezés mérlege nála.

Mert lehet. Mert választhatjuk! Mert szabad. Mert ez döntés, csak saját döntésünk kérdése.

És mert meggyőződésem, hogy az édesanyáknak ugyanúgy, - vagyis sokkal inkább - szükségük van erő-energia-tartályaik feltöltésére, mint akár az egyedülállóknak.

  

Pilis és a Naplás tó környéke

Kívánom, hogy te is megtaláld azt a tevékenységet, azt a kísérőt, ami és aki energetikailag is nagy támaszoddá válik, és az ilyen feltöltő programokat könnyedén megtaláld és válaszd magadnak!


Mivel egy teljesen magán programunk volt, itt fotó nem készült. Ezért hasonló események és környezet képeiből válogattam.


(A képek sajátok, védettek.)

Zenről - egy zen tudóson keresztül

A Zen szimbóluma  Shunmyo Masuno egy zen buddhista templom főpapja és díjnyertes zen kerttervező. Az ő könyveiből idézek. (részben) A félele...