Úgy éreztem, neki kell indulnom. Bár még a teljes erő(m) nem állt rendelkezésemre.
Mégis... valami noszogatott, haladjak, mennem kell, előre.
Mert tennék, alkotnék, adnék.
Így hát nekilendültem. Még csak óvatos kísérlet. Még csak szárnypróbálgatások. Először csak egy kis figyelem mástól. Egy kis összekapcsolódás. Gondolatok megosztása. Még halogatás. Aztán évzárás. Évkezdet. Áttekintés. Tervezgetés. És ahogy telt az idő, egyszercsak kiderült, amit leírtam abból ez és az, sorra megvalósult! Hurrá! Mégiscsak van haladás!
Így aztán egy különleges coaching programba fogtam. Akartam is, meg nem is. Csináltam is, meg nem is. De aztán valami kikerekedett belőle-... s a végén kiderült, kicsit túltoltam. És ebből lett az igazi felismerés! Hogy maximalizmusom okán túl sokat akarok. Vegyünk csak ebből vissza. Csak óvatosan haladjunk!
Legyen csak először az első lépés!
Csak egy program...
Csak egy hónapra tervezünk.
És így, lépésről-lépésre... talán okosabban, bölcsebben, energiát jól beosztva, szépen haladhatunk!
Meglátjuk...
Legyen így. Habár belül ezzel megint megdolgoztam rendesen. Sebaj! Kellett ez a felismerés! Kellett ez a visszafogottság! Nem túlszaladni.
Szóval, csak bölcsen, megfontoltan haladni!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése