Csodaszép

Egy ideje együtt dolgozunk. Bizalma megtisztelő számomra.
Őszinte megnyilvánulásai meghatnak. Mélységesen együttérzek vele.

A mostani történet nem tűnik "veszélyesnek". Nehézkesen meséli, kicsit restelli önmagát. Miközben bölcs, tudása nagy és az a feladata, hogy ezt a tudását átadja. Amikor ebben a helyzetben van, minden rendben van.

De utána! Úgy érzi, megkukul. Mit mondjon?

Óra után felszabadult, csevegős a csapat... harsányan nevetnek. Ám ő mégis úgy érzi, nem tudja, mit és hogyan mondjon? Nem tud hozzájuk kapcsolódni. Legszívesebben csendben elosonna. Csak ne kelljen ilyenkor jópofiznia!

Azt mondja: - "Menekülő frász" van rajtam. Legszívesebben pánikszerűen bevágná magát az autóba és elhajtana.

Így fogalmaz: azt érzi, úgy véli, hülyének, bénának, ostobának tartják. Felesleges vagyok! Nem vagyok jó! S a feszültség, amit ezzel kapcsolatban érez, bizony a testében is megjelenik. Gyomortájékon szorítja a félelem.
S most végre, itt ki tudja mondani: az elutasítástól való félelem munkál benne.

Tart attól, hogy majd kinevetik, elutasítják, ne adj'Isten megszégyenül előttük.

Mikor a jelen fájdalmas tapasztalásait kioldjuk, megkönnyebbül. A teste már jobban érzi magát.

Ezután felbukkan egy gyerekkori emlék. Unokahúga született és látogatásra őt is magukkal viszik.

Elcsodálkozik, amikor arra bíztatják, nyugodtan menjen oda és vegye fel a csecsemőt. Ezt tényleg lehet, szabad? Megbíznak benne, hogy nem elejti majd?

Bizonytalankodik. Szinte el se hiszi, hogy ezt szabad neki és erre noszogatják is!

S amikor tétova, lassú, nem is mer mozdulni, egyszerűen csak kijelentik:
- Ne legyél már olyan mamlasz! -
És bizony mi is, hányszor hallunk, hallottunk ilyen mondatot. Bíztató, támogató, erősítő gondolatok helyett - a negatív, lehúzó mondat érkezik, kritikával telten. S marad benne azóta  bőrébe égett bélyegként.

Oly erős a fájdalom, hogy a gyomra is beleremeg. Hisz nem először hall ilyen kritikus, becsmérlő mondatot.

Szerencsére az erős érzelem gyorsan, elsőre adja magát s hamar lecsökken. Érzelmei enyhülnek, értéke hamar alászáll. Teste megnyugszik. Már nyugodtan lélegzik!

És aztán amikor visszatérünk a kiinduló konfliktushoz... - Atyaég, ez a sok ember, hogy tudnak ennyit beszélni? - De tépelődése, a bizonytalanság érzése hamar lecsökken. S annak értéke, ahogy elsőre ítélte, - az oldásnak hála, - már gyorsan halad lefelé a skálán...

Tanácstalanság

Aztán itt van egy másik történet, anyukájával. 13-14 éves lehet. Anyukájával érkeznek, annak testvéréhez és édesanyjához, azaz az ő nagymamájával vannak most együtt.

Édesanyja egészen másnak, szép, alkalmazkodó kislánynak várta. S hogy önálló, csendes lányként létezik, anyja folyton kifejezi elégedetlenségét. Folyton csak bántja!

Most is... mivel nem szól  semmit, (óh, ha tudná, hogy már mennyi kritika érte, folyton ilyeneket hall, sosem elégedett vele, csak szidja őt... nincs egy jó szava se hozzá... hát persze, hogy inkább hallgat, nem mer szinte sehogysem megnyilatkozni,) anyja a többieknek veti oda, mintegy jellemzésként: - Ida a kis csöndeske, nem szól semmit!

Jajj, ha tudná, hányadik tőrt döfi lánya szívébe?!

Ezt kellett egész eddigi életében hallgatnia!

Fájdalom

Fájdalmában legszívesebben elsüllyedne. Hogy nem lehet, hogy nem látja, érzi anyja, micsoda késeket merít meg minden alkalommal lánya szívében?!

Kioldjuk az esemény éles, szívszaggató fájdalmát. Enyhül a bánat, már a seb sem olyan fájó.

S ekkor ebben a csoda univerzumban - magához öleli önnönmaga fiatal lényét. S a lány érzi, nincs egyedül, Szeretve, elfogadva van. Már begyógyulnak a sebek. Kiegyenesedve indul útjára. S ő vele van. Gyengéden vállát, háta szíve tájékát érinti finoman, így ott van vele, segíti, kíséri. Minden egyes lépténél ott van neki. Támasza, erősítő énjeként követi.

S a lány érzi ezt. Már nincs többé egyedül. Van kitől érzi a figyelmet, szeretetet, teljes elfogadást. Így növeszti fel gyermek önmagát. Jut el a mába vele. S fogadja testébe lélektársát. Így lesz a kettőből egy. Örök egységbe forrva, fájdalmát begyógyítva, lelkét kisimítva - új életre indul immár.

S értelmét veszti az "Örök bújkáló vagyok" kijelentés!

Arca kisímult. Légzése nyugodt. Izmai kilazultak. Minden fájdalom elmúlt.

Örömmel érzékeli, hogy valami új született. Megfogalmazni se tudja, hogy most ez benne, vagy körülötte van... de bizony jó érzés zsibong minden egyes sejtjében!

Áldás, hála, köszönet, hogy ezt így ki- és megoldotta!

Álhatatosság

Amiről írtam, az maga az Erőmerítő oldás.

Újként a Változásgenerátor nevet kapta - hiszen annyira gyorsan és alaposan változtat meg mindent!

Amiből kiindulunk, az mindig a jelen kor, élet egy kellemetlen szituációja vagy testi tünete az apropó. Semmi mást nem kell hozzá tenni, mint a legerősebb negatív érzelmet leírni, időpontját behatárolni. S már el is engedhetjük, kioldhatjuk. Ennyi az egész.

És a csoda ebben az, hogy ahogy te adod magad és hajlandó vagy ránézni, foglalkozni vele. Adod a figyelmedet, elemzésedet, kapcsolódásodat ehhez - ez pont elég arra, hogy el is tudd utána engedni. És erre az univerzum olyan választ ad, amire nem gondoltál, nem is számítottál. És mindenképpen eredményes, pozitív változás következik utána. Sőt, sokszor nem egy, hanem több is. Csak: ne várd! Így biztosan megkapod!

Ez maga a csoda és a szép benne igazán az, hogy mindezt önmagadról, önmagadért teszed, felszabadítva a fájdalom kötelékéből magadat és te kapod utána a csodaszép ajándékokat!

Áldás, hála, köszönet, hogy ennek részese, támogatója lehetek! _/\_

A változás megállíthatatlan

 Elrohanhatsz a napjaid mellett. Elrohanhatsz az életed jó dolgai mellett. Elrohanhatsz a kincseid mellett... anélkül, hogy mindezt észrevennéd.

De mire mégy ezzel?

Szóval igenis, szükség van megállásra. Visszatekintésre. Összegzésre. Mérlegre állításra: könnyű volt vagy nehéz?

Svájc 

Szükség van arra, hogy megállj és magadnak legalább kimondd, mennyi mindent vittél véghez. Hogy megcsináltad. És menyire könnyű volt. Vagy mennyire nehéz. Milyen erőforrásodból tudtad létrehozni? Kellett-e erőfeszítés hozzá? Vagy lazán, csuklóból...?

Milyen erőidre, kincseidre tudtál támaszkodni? No, és mit tanultál belőle? Nyitottabb, megértőbb lettél a folyamat által? Vagy türelmetlenebb, elégedetlenebb?

S a várakozás mit érlelt meg benned? Lassú vagy gyors volt ez az időszak?

Saját erőd vidd tovább vagy dühből, akarásból hoztad mindazt létre, amit ma eredménynek könyvelsz el?

Milyen kincsekkel vagy gazdagabb?

És azt miben méred? Szeretetben? Odafigyelésben? Megértésben? Elfogadásban? Mások elismerésében? Türelemben? Alázatban? Időben? Anyagi javakban? Szabad időben? Lefogyott kilókban? Felépített izmokban? Lakásban, mert végre van? Nagyobb autóban? Pénzben? Mi a te értékrended?

Van értékrended?

És az a tiéd, vagy mástól vetted át?

Ha belegondolsz, bizony súlyos kérdések ezek.

S ha ezek nem vezetnek, mire tudsz figyelni? Valójában kit követsz?

Nos, ilyen és hasonló kérdések merülnek fel, amikor valakivel dolgozom. Amikor az élete elakadásaira mondja azt, hogy abból már elég volt. Amikor meg tudja fogalmazni, hogy változni, előrelépni szeretne - a toporgás helyett.

És pontosan tudja, melyik konfliktusait utálja. Bosszantja, hogy nem tud túllépni rajta. És már sokszor elkövette. És csak egyre rosszabb és rosszabb lett. Vagy rosszabb esetben magát okolja emiatt... lehúzza, elítéli, sőt, kritizálja.

Ekkor már eljutott arra a fokra, amikor a régiből elege van, nem tud megoldást rá. 

Sőt, látja az ismétléseket, és pontosan tudja, hogy ezt már így nem akarja. Mást szeretne! Jobbat! Hatékonyabbat! Gördülékenyebbet! Haladást.

Nos, ekkor tudsz magad felé egy komolyabb lépést tenni.

Meghatározni, melyik életterületedet szeretnéd javítani? Abban milyen fejlődést látnál szívesen? Ha már itt tartasz, már nem sok van hátra, hogy turbó fokozatra állítsd magad!

Mert a változás megállíthatatlan és akkor lép igazán turbó fokozatba, amikor te kéred!

Amúgy is bekövetkezik. Ám így sokkal több mindenre fogsz rálátni. Megérteni. Elfogadni.  Befogadni. Ekkor már képes leszel változtatni!

Ebben tud neked segíteni az Erőmerítő Változásgenerátor módszere!

Ha elakadásaid, problémák halmaza van, akkor oldással állok rendelkezésre.

Ha segítő vagy és új készségtárat szeretnél, ekkor pedig megtanulhatod, alkalmazhatod, másokon is gyakorolhatod - vagyis a tréninggel tudlak támogatni.

Ha csak eljössz, az intenzív 2,5 nap nagytakarítást csinál nálad.

Ha használod a jövőben, egyre nagyobb lesz a tisztaság körülötted.

Ha pedig másokon is gyakorlod, a környezeted is egyre tisztább, megértőbb, elfogadóbb lesz.

Svájc

A változás így is, úgyis bekövetkezik.

Ám ha te irányítod, s fogod a gyeplőt, sokkal jobb irányt vesz ez a változás, mintha csak hagyod magad.

Választhatsz!

Mesélek

Azt gondoltam, majd folyamatosan megosztom a gondolataimat, feljövő témákat. Hát nem így lett. A fb volt az egyetlen fórum, ahol rendszeren megjelentem az utóbbi években.

Nem kezdek abba bele, milyen nehézségeken kellett átküzdenem magam.

Jelenleg annak örülök, hogy valami energia most megérkezett!

Amikor elkészült és felkerült egy konyhapolc-rendszer

És könnyedén írhatok arról, hogy micsoda felszabadító energiája volt annak, hogy fizikai munkába tudtam transzformálni azt a kicsiny erőmet, ami maradt nekem... és köszönet a barátoknak, akik jöttek és segítettek. Hajinak, aki Szegedről hajlandó volt felutazni és minden dologban itt lenni, segítséget nyújtani nekem! Azóta is nagy egítőm - minden tekintetben. Fogom még őt említeni.

Köszönem Jankónak, aki a legtöbbet segítette, és mellette anyukájának, aki 70 fölött is lelkesen besegített a parkettázás kisegítő fázisaiba. Örök hálámat küldöm neki (sajnos, azóta eltávozott közülünk). Köszönetem Irinának és Balázsnak, akik alapvető dolgokban tovább lendítettek és hajlandóak voltak alázattal dolgozni, segíteni. És sorolhatom Csillát, aki a festésben mélyedt el nagyon, Mária, aki a kertben tudott segítséget nyújtani. Ildikó, aki az alma eltevésben és a tapétázásban lett tanítóm - pedig tíz évvel idősebb nálam. De jóóó, hogy ilyen önzetlen emberek, barátok vesznek körül, és még van jó pár, akit nem tudtam felsorolni!

Amikor Jankó és anyukája, örzse, akik az én hálószobai parkettámon ügyködnek

Azt is elmondhatom, hogy a gyaloglás, túrázás mennyire segített olykor kikapcsolni az agyamat, s feltölteni a testemet. Amikor jobban bezuhantam lelkem bugyraiba, a legalapvetőbb volt, hogy a Merzsére (Merzse mocsár, természetvédelmi terület) vettem az irányt vagy a lovak felé, s ők a legcsodálatosabb módon, érzékelve a belső tehetetlenségemet, fájdalmamat, csak a jelenlétükkel, lényükkel oldották mindezt.

A gyaloglás szépségei, az itt tapasztalt gyönyörű felhők, és a lovakkal való találkozás

Így következhetett be az az életembe, hogy egyszer kipróbálva ezeken a magas lovakon való létet, belekezdtem a lovaglás megtanulásába. Valamiért azonban ez megszakadt.

És töretlenül folyt a felújítás, berendezkedés, otthon teremtés:

Egy új előszobafal, egy frissen varrt függöny, és a kert egy felásott részlete

Fontos segítséget nyújtott számomra a kert. Kamaszkoromban szerettem ásni. Ez ma is megmaradt... csak a csuklóm már kevésbé bírja. De belefeledkezni sokszor szoktam így is. Utána jönnek a problémák.

Ugyanakkor, ha lemegyek a kertbe, néhány perc után kiürül az agyam és elfelejtem az aktuális problémát, amit molyoltam... s már csak az van, hogy még ezt a kicsit itt megcsinálom, csak ezt még befejezem... és máris időtlenné válik körülöttem a tér. Ám ezt a gyors csodát csak a kert tudja megcsinálni velem.

Gyaloglás a Merzsén és egy elképesztő kép... egy vadászlesről

És egy Rám-szakadék túra - Hajniékkal!

Szóval a kert... így lett két évben is pályázatom, - önkormányzat által meghirdetett, -  szaporodtak a kerti eszközeim: lett 3 víztárolóm, azaz esőgyűjtőm, és két komposztálóm.. majd a következő évben pedig magas-... - azaz mire odajutottam, már csak - alacsony ágyást tudtam venni. Az egyikben az eperföldem helyezkedik el és terjed... a másikban kisebb növénykék, de azt még ki kell kisérleteznem!

Festettem is olykor, először nyilván falat... a konyha az egész az én érdemem. A nappali viszont olyan magas, hogy a szomszédom professzionálius segítségét kellett kérnem. Józsi megoldotta, hiszen szobafestő a szakmája!

Volt aztán nappaliban parketta feltörés, folyományaként Sing-csont repedésem. S mindezt persze Karácsony táján, 6 hét gipsszel, fél éves gyógytornával.

Nehéz is visszaidézni az eltelt négy évet.. de lassan fel tudom idézni, ha nem is teljeskörűen. Az biztos, hogy legtöbbször úgy alakult az életem, hogy valamit elterveztem, s egy idő után biztos lehettem benne, hogy nem azt, hanem valami mást kell csinálnom, megoldanom.

Így lett az ablakcsere helyett először teljes cirkó-csere, egyáltalán nem kis beruházásként, hozzákapcsolva a speciális tetőkilépő és plusz tetőablak megoldása. 

A kert tevékenységei azt hozták magukkal, hogy kísérleteztem, mit szeret a föld? Volt paradicsom egyik évben dögivel. A paprika azonban nem tudott jól felfejlődni. S bevált a cukkini. Így azt minden évben ültetek. Csak figyelnem kell a csigákra, mert a friss palántát előszeretettel lezabálják... Természeteen, sokat kell locsolni, ezért is lett esőgyüjtő pályázat. Ám annál nincs nagyobb öröm, ha a saját termést lehet szüretelni!

Sokféleképpen tudom már elkészíteni. Sőt, még télire is el tudom teni a fagyasztóba, s a nyár örömeit később is élvezhetem.

Aztán micsoda öröm lett, mikor már annyi dobozt sikerült kipakolni, könyvet polcra helyezni, ruhát a szekrénybe,  edényt a konyhába, hogy már azon lehetett gondolkodi, hogya lehet Mesi szobáját, azaz valójában a vendégszobát  kialakítani.

Pompás dolog volt ágyat vadászni, megoldani az ideszállítást, aztán összeszerelni (nőként, egyedül a fenyőfa ágyat!)... azzal a "dupla csavarral", hogy bizony a hozzátartozó csavarok valahol elvesztek! S keresni hozzávalót - ám nem lehet ilyet kapni! Végül a szállító autóban megtaláltuk!

Minden évben megtartottuk a Mahasti Hastánc tábort és vele az Erőmerítő Jógatábort - mindig újra, és újra erőt merítettünk a női erő kimeríthetetlen csodájából! Végtelenül hálás vagyok azért Mahastinak, hogy erre annak idején meghívott! Az is tiszteletre méltó, amikor a Mahasti Hastáncoktatói mentorprogramban taníthatok - kommunikációt, önismeretet és még sok-sok más témát. Utolérhetetlen!

Csodálatos dolog volt, amikor egy-egy alkalommal neki tudtam állni festeni is - és ez már nem a falfestést jelenti! Hanem bizony az már az igazi festést: képek alkotását.

Ebben pedig ismét Hajninak megint sokat köszönhetek! Mert ő hívott elsőként Szegedre: fessünk együtt... közösen! 

Még így is sok doboz maradt... újabb erőforrásra kell lelnem, hogy ismét legyen kedvem ilyesmi belefogni! Vele volt olyan karácsonyunk, hogy online festettünk: ő Szegeden, én itthon és csodás képet alkottunk mindketten!

Micsoda nagyszerű dolog, ha ilyen barátaim vannak! Micsoda kincseket rakott mellém a Jó Isten?! Mennyi figyelem, szeretet és megértő odafigyelés van bennük! Végtelenül hálás vagyok nekik!

Afremov után szabadon: Egy hűvös délután (2020-ban készült, Szegeden, Hajnival)

Afremov után: A szerelem angyala (karácsonyi online festésünk Hajnival)

Egy rajzom 2012-ből: Gepárd - figyellek! - ez is szerepelt az említett kiállításon

Mindamellett, hogy a lakás, lakhatás kialakítására, élhetőségére törekedtem, azért józanul tudom, hogy ezek közül sok tevékenység bizony munka-terápiaként, gyógyító elfoglaltságként is üzemelt.

És amikor ebben kifáradok, bizony meg kell állni pihenni, újra erőt gyűjteni.

Most egyelőre örülök, hogy élhető, kényelmesen lakható, otthonos lakásom van és élvezem a kert adta előnyöket is. Örülök, hogy a szelektálásba is belefogtam. Örülök, hogy újra azon jár az eszem, hogyan lehetne az iroda, munka-szoba, varrószoba kialakítást megoldani?

Mert bizony itt még egy komplett szoba felújítása hátra van!

Ugyanakkor tudatosan látnom kell, hogy mennyi mindent voltam képes egyedül, vagy barátokkal - előteremteni, megoldani, megcsinálni!

És közben folyamatosan adtam az oldásokat, egyéni segítést végeztem ezáltal rengeteg embernek. Tartottam Fotóolvasás tréninget, Változásgenerátor tréninget is. Az utóbbi tréning résztvevőivel csodálatos női kört hoztam létre és vezettem, miközben a módszerek gyakorlása volt az apropó, ám közben az egyéni életutak fejlődését is követtük, tudatosítottuk. Minden héten rendszeres jógaórák voltak. Ez olyan tizenöt éve töretlenül halad! Az első években jóga work shopot is tartottam.

És abban a csodában is részem volt, amit Mahasti talált ki és valósítottuk meg két éve: a képeim kiállítása - csodálatos formában eltáncolva azokat!

Erőmerítő szimbólum - saját rajzom 2014-ből, a kiállítás része

Ez, a kiállítás,  olyan és akkora élmény volt, hogy külön posztot tervezek erről írni!

Így aztán a mai oldás tanulsága - számomra az, hogy bizony szükséges visszatekinteni a tevékenységeinkre és érdemes elismerni mindazt, amibe erőt, munkát belefektettünk és megdícsérni magunkat az eredményekért!

Rövidebbre terveztem ezt a posztot, ám szükséges volt legalább ennyit megemlítenem. Sok minden feljött ennek során, tehát újabb inspirációt kaptam belőle - ezért is hálás vagyok. Lesz témám újra, miről írjak a közeljövőben!

Ígérem, folytatom a mesélést...