Mesélek

Azt gondoltam, majd folyamatosan megosztom a gondolataimat, feljövő témákat. Hát nem így lett. A fb volt az egyetlen fórum, ahol rendszeren megjelentem az utóbbi években.

Nem kezdek abba bele, milyen nehézségeken kellett átküzdenem magam.

Jelenleg annak örülök, hogy valami energia most megérkezett!

Amikor elkészült és felkerült egy konyhapolc-rendszer

És könnyedén írhatok arról, hogy micsoda felszabadító energiája volt annak, hogy fizikai munkába tudtam transzformálni azt a kicsiny erőmet, ami maradt nekem... és köszönet a barátoknak, akik jöttek és segítettek. Hajinak, aki Szegedről hajlandó volt felutazni és minden dologban itt lenni, segítséget nyújtani nekem! Azóta is nagy egítőm - minden tekintetben. Fogom még őt említeni.

Köszönem Jankónak, aki a legtöbbet segítette, és mellette anyukájának, aki 70 fölött is lelkesen besegített a parkettázás kisegítő fázisaiba. Örök hálámat küldöm neki (sajnos, azóta eltávozott közülünk). Köszönetem Irinának és Balázsnak, akik alapvető dolgokban tovább lendítettek és hajlandóak voltak alázattal dolgozni, segíteni. És sorolhatom Csillát, aki a festésben mélyedt el nagyon, Mária, aki a kertben tudott segítséget nyújtani. Ildikó, aki az alma eltevésben és a tapétázásban lett tanítóm - pedig tíz évvel idősebb nálam. De jóóó, hogy ilyen önzetlen emberek, barátok vesznek körül, és még van jó pár, akit nem tudtam felsorolni!

Amikor Jankó és anyukája, örzse, akik az én hálószobai parkettámon ügyködnek

Azt is elmondhatom, hogy a gyaloglás, túrázás mennyire segített olykor kikapcsolni az agyamat, s feltölteni a testemet. Amikor jobban bezuhantam lelkem bugyraiba, a legalapvetőbb volt, hogy a Merzsére (Merzse mocsár, természetvédelmi terület) vettem az irányt vagy a lovak felé, s ők a legcsodálatosabb módon, érzékelve a belső tehetetlenségemet, fájdalmamat, csak a jelenlétükkel, lényükkel oldották mindezt.

A gyaloglás szépségei, az itt tapasztalt gyönyörű felhők, és a lovakkal való találkozás

Így következhetett be az az életembe, hogy egyszer kipróbálva ezeken a magas lovakon való létet, belekezdtem a lovaglás megtanulásába. Valamiért azonban ez megszakadt.

És töretlenül folyt a felújítás, berendezkedés, otthon teremtés:

Egy új előszobafal, egy frissen varrt függöny, és a kert egy felásott részlete

Fontos segítséget nyújtott számomra a kert. Kamaszkoromban szerettem ásni. Ez ma is megmaradt... csak a csuklóm már kevésbé bírja. De belefeledkezni sokszor szoktam így is. Utána jönnek a problémák.

Ugyanakkor, ha lemegyek a kertbe, néhány perc után kiürül az agyam és elfelejtem az aktuális problémát, amit molyoltam... s már csak az van, hogy még ezt a kicsit itt megcsinálom, csak ezt még befejezem... és máris időtlenné válik körülöttem a tér. Ám ezt a gyors csodát csak a kert tudja megcsinálni velem.

Gyaloglás a Merzsén és egy elképesztő kép... egy vadászlesről

És egy Rám-szakadék túra - Hajniékkal!

Szóval a kert... így lett két évben is pályázatom, - önkormányzat által meghirdetett, -  szaporodtak a kerti eszközeim: lett 3 víztárolóm, azaz esőgyűjtőm, és két komposztálóm.. majd a következő évben pedig magas-... - azaz mire odajutottam, már csak - alacsony ágyást tudtam venni. Az egyikben az eperföldem helyezkedik el és terjed... a másikban kisebb növénykék, de azt még ki kell kisérleteznem!

Festettem is olykor, először nyilván falat... a konyha az egész az én érdemem. A nappali viszont olyan magas, hogy a szomszédom professzionálius segítségét kellett kérnem. Józsi megoldotta, hiszen szobafestő a szakmája!

Volt aztán nappaliban parketta feltörés, folyományaként Sing-csont repedésem. S mindezt persze Karácsony táján, 6 hét gipsszel, fél éves gyógytornával.

Nehéz is visszaidézni az eltelt négy évet.. de lassan fel tudom idézni, ha nem is teljeskörűen. Az biztos, hogy legtöbbször úgy alakult az életem, hogy valamit elterveztem, s egy idő után biztos lehettem benne, hogy nem azt, hanem valami mást kell csinálnom, megoldanom.

Így lett az ablakcsere helyett először teljes cirkó-csere, egyáltalán nem kis beruházásként, hozzákapcsolva a speciális tetőkilépő és plusz tetőablak megoldása. 

A kert tevékenységei azt hozták magukkal, hogy kísérleteztem, mit szeret a föld? Volt paradicsom egyik évben dögivel. A paprika azonban nem tudott jól felfejlődni. S bevált a cukkini. Így azt minden évben ültetek. Csak figyelnem kell a csigákra, mert a friss palántát előszeretettel lezabálják... Természeteen, sokat kell locsolni, ezért is lett esőgyüjtő pályázat. Ám annál nincs nagyobb öröm, ha a saját termést lehet szüretelni!

Sokféleképpen tudom már elkészíteni. Sőt, még télire is el tudom teni a fagyasztóba, s a nyár örömeit később is élvezhetem.

Aztán micsoda öröm lett, mikor már annyi dobozt sikerült kipakolni, könyvet polcra helyezni, ruhát a szekrénybe,  edényt a konyhába, hogy már azon lehetett gondolkodi, hogya lehet Mesi szobáját, azaz valójában a vendégszobát  kialakítani.

Pompás dolog volt ágyat vadászni, megoldani az ideszállítást, aztán összeszerelni (nőként, egyedül a fenyőfa ágyat!)... azzal a "dupla csavarral", hogy bizony a hozzátartozó csavarok valahol elvesztek! S keresni hozzávalót - ám nem lehet ilyet kapni! Végül a szállító autóban megtaláltuk!

Minden évben megtartottuk a Mahasti Hastánc tábort és vele az Erőmerítő Jógatábort - mindig újra, és újra erőt merítettünk a női erő kimeríthetetlen csodájából! Végtelenül hálás vagyok azért Mahastinak, hogy erre annak idején meghívott! Az is tiszteletre méltó, amikor a Mahasti Hastáncoktatói mentorprogramban taníthatok - kommunikációt, önismeretet és még sok-sok más témát. Utolérhetetlen!

Csodálatos dolog volt, amikor egy-egy alkalommal neki tudtam állni festeni is - és ez már nem a falfestést jelenti! Hanem bizony az már az igazi festést: képek alkotását.

Ebben pedig ismét Hajninak megint sokat köszönhetek! Mert ő hívott elsőként Szegedre: fessünk együtt... közösen! 

Még így is sok doboz maradt... újabb erőforrásra kell lelnem, hogy ismét legyen kedvem ilyesmi belefogni! Vele volt olyan karácsonyunk, hogy online festettünk: ő Szegeden, én itthon és csodás képet alkottunk mindketten!

Micsoda nagyszerű dolog, ha ilyen barátaim vannak! Micsoda kincseket rakott mellém a Jó Isten?! Mennyi figyelem, szeretet és megértő odafigyelés van bennük! Végtelenül hálás vagyok nekik!

Afremov után szabadon: Egy hűvös délután (2020-ban készült, Szegeden, Hajnival)

Afremov után: A szerelem angyala (karácsonyi online festésünk Hajnival)

Egy rajzom 2012-ből: Gepárd - figyellek! - ez is szerepelt az említett kiállításon

Mindamellett, hogy a lakás, lakhatás kialakítására, élhetőségére törekedtem, azért józanul tudom, hogy ezek közül sok tevékenység bizony munka-terápiaként, gyógyító elfoglaltságként is üzemelt.

És amikor ebben kifáradok, bizony meg kell állni pihenni, újra erőt gyűjteni.

Most egyelőre örülök, hogy élhető, kényelmesen lakható, otthonos lakásom van és élvezem a kert adta előnyöket is. Örülök, hogy a szelektálásba is belefogtam. Örülök, hogy újra azon jár az eszem, hogyan lehetne az iroda, munka-szoba, varrószoba kialakítást megoldani?

Mert bizony itt még egy komplett szoba felújítása hátra van!

Ugyanakkor tudatosan látnom kell, hogy mennyi mindent voltam képes egyedül, vagy barátokkal - előteremteni, megoldani, megcsinálni!

És közben folyamatosan adtam az oldásokat, egyéni segítést végeztem ezáltal rengeteg embernek. Tartottam Fotóolvasás tréninget, Változásgenerátor tréninget is. Az utóbbi tréning résztvevőivel csodálatos női kört hoztam létre és vezettem, miközben a módszerek gyakorlása volt az apropó, ám közben az egyéni életutak fejlődését is követtük, tudatosítottuk. Minden héten rendszeres jógaórák voltak. Ez olyan tizenöt éve töretlenül halad! Az első években jóga work shopot is tartottam.

És abban a csodában is részem volt, amit Mahasti talált ki és valósítottuk meg két éve: a képeim kiállítása - csodálatos formában eltáncolva azokat!

Erőmerítő szimbólum - saját rajzom 2014-ből, a kiállítás része

Ez, a kiállítás,  olyan és akkora élmény volt, hogy külön posztot tervezek erről írni!

Így aztán a mai oldás tanulsága - számomra az, hogy bizony szükséges visszatekinteni a tevékenységeinkre és érdemes elismerni mindazt, amibe erőt, munkát belefektettünk és megdícsérni magunkat az eredményekért!

Rövidebbre terveztem ezt a posztot, ám szükséges volt legalább ennyit megemlítenem. Sok minden feljött ennek során, tehát újabb inspirációt kaptam belőle - ezért is hálás vagyok. Lesz témám újra, miről írjak a közeljövőben!

Ígérem, folytatom a mesélést...