Zenről - egy zen tudóson keresztül

A Zen szimbóluma

 Shunmyo Masuno egy zen buddhista templom főpapja és díjnyertes zen kerttervező. Az ő könyveiből idézek. (részben)

A félelem az egyik olyan lelki tényező, amely minden téren gátolja vagy teljesen leállítja az ember fejlődését. Tudjuk, hogy a félelem a pszichére jellemző nyomasztó érzelem, mégis nyilvánvaló, hogy hatóköre nem ezen a szinten kezdődik, és nem is itt ér véget.

A félelem leereszkedik és megbénítja a testet. Felemelkedik és megbénítja az elmét. A szívben pedig, megdermeszti a legnemesebb érzelmeket.

★ Mindenki fél vagy félt valamikor, vagy attól tart, hogy ismét úrrá lesz rajta a félelem. Aki ezt tagadja, csupán elkendőzi, hiúságnak álcázza félelmét. Nem az a kérdés, hogy érzünk-e vagy éreztünk-e valaha félelmet, hanem az, hogy megtaláljuk-e a módját annak, hogy ez az érzés ne gátoljon bennünket a további fejlődésünkben.

★ Tehát tudjuk egyáltalán, mi az a félelem?

- A bizonytalanság egyik formája. 

- Az ismeretlennel szembeni gyávaság egyik formája.

- Bizonytalanság, a tudatlanság egyik arca. Megfoszt bennünket erőnktől, hacsak nem fedjük fel, mi rejtőzik az álarca mögött, és nem indítunk harcot ellene akarattal és kitartással.

- Gyengeség, mert a félelem olyan, mint a sűrű köd. Megakadályozza, hogy tovább lássunk az orrunknál.

- Aki a félelem miatt nem cselekszik, egyre inkább elgyengül, ugyanúgy, mint ahogy mozgáshiányos életmód mellett az izmok is petyhüdtté válnak.

★ Mit lehet tenni ebben a helyzetben? Dióhéjban: szeretni. Erre azonban egy félelemmel teli szív nem képes, így engedd meg kérlek, hogy átnyújtsam Shunmyo Masuno bácsi bátorító zen gyakorlatait:

1. Ne gyötrődjünk olyasmi miatt, ami még nem történt meg.

Minden szorongás megfoghatatlan, csak a saját tudatunk szüleménye. Azzal foglalkozz, ami éppen most történik.

2. Élvezettel végezzük a munkánkat. 

Az örömöt saját magunkban találjuk meg. Azoknak az embereknek van a legnagyobb esélyük megtalálni a belső békéjüket, és ezzel kevesebb félelmet átélni, akik igyekeznek élvezni azt, amit meg kell tenniük.

3. Egyszerűen csak mélyüljünk el.

A meditáció vagy tai chi fontosságáról már számomra is túl sokat írtam :). Aki fel tudja fogni, vagy füle van hozzá, az úgyis felfogja. Aki fél, a SAJÁT érdekében, mélyüljön el önmagában, és ehhez a meditálás vagy tai chi egy egyszerű út.  

A kiürített vagy lecsendesített elme, megtalálja az utakat ahhoz, hogy a saját életünkben, a szívünk igazságának megfelelő lépéseket tegyük meg. 

4. Ne riadjunk vissza az előttünk álló feladatoktól.

A zen gyakorlatában a munkára nem úgy gondolunk, mint valami robotolásra, vagy valamilyen "csak a pénzért csináljuk" területre. Úgy gondoljunk rá inkább, mint olyasvalamire, ami táplál, és nevel bennünket. Csak akkor fejlődhetünk benne örömmel, ha a munkához ilyen hozzáállásunk van.

Shunmyo Masuno Samukawa-Shrine

5. Ne hibáztassunk másokat.

Egy munkahelyen, vannak, akik eredményeket produkálnak, és vannak, akik soha nem tűnnek hatékonynak. Hogyan lehet ezt megmagyarázni?

A válasz a HOZZÁÁLLÁSBAN, avagy a szellemi beállítottságban rejlik. 

Minden, amit emberként teszünk, értékes. Ha Te a saját feladatodban vezetőként tekintesz magadra, vagy mondjuk így: Max Kft-ként, akkor minden munka felbecsülhetetlenül értékes lesz. Magadnak csinálod. Nem másnak.

 

6. Ne azt kutassuk, mi hiányzik Neked.

Nem tudhatjuk, hogy amit ma teszünk, és haszontalannak tűnik, 3 év múlva nem fog-e extra eredményeket okozni, hiszen a tapasztalatod növekedett általa. Mindig, mindennek hasznát vesszük.

7. Ne féljünk a változástól.

A rugalmas gondolkodás elfogadja a változásokat, és új szépséget és reményt talál benne. A változás az egyetlen dolog, amink van.

8. Gondolkodás helyett ÉREZZÜNK.

A régi időkben a halászok meg tudták jósolni, milyen idő lesz. A víz színéből, a szél irányából és a madarak viselkedéséből azt is megmondták, merre vannak a halak.

  

Ez a fajta találékonyság, nagyon elégedetté teszi az embert, és ez az élet egyik öröme. Az, amit intuitív módon megérzünk, nem a tudásunkat fokozza, hanem a bölcsességünket emeli ki. Ezt könyvből nem lehet megtanulni.

9. Ne pazaroljunk.

A zen tudat szerint, mindent használjunk fel. Ha nem tudunk valamit elhasználni, akkor ajándékozzuk el valaki másnak. Miért ülünk rajta, hogy tönkremenjen?

Shunmyo Masuno Berlinben készült kertje

10. Ne kötődjünk egyetlen nézőponthoz.

A bőséget nem a tárgyak felhalmozása jelenti az életünkben. Ha 2 autónk van, akkor sem fogjuk jobban érezni magunkat. A bőséget az a tudás jelenti, amivel az energiáinkat, a tárgyakat, az életidőnket JÓL használjuk fel. 

11. Higgyünk magunkban.

A zenben azt tartjuk, hogy minden dolog a semmiből ered. Szó szerint a SEMMIBŐL hozunk létre dolgokat, mi emberek, majd ezek a dolgok a semmibe jutnak vissza, velünk együtt.

Nincs olyan ember, akiben ne rejlenének lehetőségek. Az a kérdés, hogy HOGYAN szabadítjuk fel ezeket a lehetőségeket önmagunkban, és másokban is?

Sokféle kudarcom volt már ezen a területen, és még lesz is :) - jobban hittem közeli kollégákban vagy barátokban, mint ők saját magukban. Azt tanultam ebből, hogy ezeknek az embereknek meg kell erősíteni a hitüket önmagukban.

Az élet nem megy mindig simán, és az erőfeszítéseink néha eredménytelenek maradnak. Ennek ellenére legjobb tudásunk szerint cselekedjünk TOVÁBBRA is.

12. Aktivizáljuk magunkat.

Légy gyakorlatiasabb. Bizonyos dolgokat csak akkor tudsz értékelni, ha magad csinálod őket. Bármilyen nehézség áll előtted, bármelyik területen - kezdd el VALAHOGY, bárhogy. Ne csak gondolkozz róla, milyen jó lenne ha....

13. Mélyítsünk el egy kapcsolatot valakivel.

Az emberi kapcsolatainknak nem a száma, hanem a MÉLYSÉGE számít. Hány igazi barátod van, aki minden helyzetben segítőkezet nyújt, akkor is amikor félsz? A legtöbbször ez a szám, 2 ember alatti. Hogyan ápolod velük a kapcsolatodat? 

14. A saját fejünkkel gondolkozzunk - de kételkedjünk is a józan észben.

A tudás és a bölcsesség eltérő fogalmak, és lexikális tudással nem lehet boldog életet élni. (sem semmilyet). Láss, amenyit csak tudsz, de ÉREZZ is, amennyit képes vagy. Az elme és a szív, egyenlő súlyt kapjon a döntéseidben.

15. Bízzunk magunkban, növeljük az önbizalmat.

De hogyan? Az önbizalom növeléséhez bizony, a félelmeinken KERESZTÜL vezet az út. Amitől félünk, abba kell beleugranunk. Ameddig ezt nem tesszük meg, addig az önbizalmunk tovább csökken, és a félelmeink növekednek. Ez egy igazi kihívás, és ezt úgy is hívják, hogy: tágítani kell a tudatunk határait.

Mint fentebb olvashattuk: a félelem = tudatlanság. Szeretnénk növelni a tudatosságunk vagy sem? Ugorjunk bele! Nincs más út, miközben lejár az életidőnk....

16. Próbáld gondját viselni valaminek!

Szeress meg valakit, vagy valamit. Ha valamit gondozunk, egy paradicsomtövet, egy kisállatot, vagy TÖRŐDÜNK valakivel és cserébe semmit nem várunk, akkor kifejlődik bennünk az a képességünk, hogy mély érzéseink legyenek az élőlények iránt.

17. Nincs olyan, hogy kudarc.

Ha felvállalod a kihívást, nem hibázhatsz. Az egyetlen kudarc az, ha feladod.

Shunmyo Mashuno kerttervező
Egy négyszázötven éves zen buddhista templom főpapja Japánban,
s egyben díjnyertes kerttervező is

Ezt az összeállítást egy honlapon találtam, de mire elmentettem volna a linkjét, elveszítettem.. sajnálom! Szerettem volna pedig a forrást feltüntetni.

Könyveiről-ből:

Zen - az egyszerű élet művészete

Mostani éned" energiával való feltöltésének 30 módja; 30 módszer a bizalom és bátorság öszönzésére az életben; A zavarodottság és aggodalom enyhítésének 20 módszere; 20 módszer, hogyan tehetsz minden napot a legjobb nappá.

"Ami most haszontalannak látszik, később sikerhez vezethet. Egyetlen csepp erőfeszítés sem megy veszendőbe, ha a jelen pillanatban keményen dolgozol."

Nyugalom - 48 lecke a kiegyensúlyozott élethez

"Amint értékelni kezded mindazt, amit eddig készpénznek vettél, elönt majd a hála - akár még az unalmas, bosszantó, lehangoló dolgokért is. Ha ez az attitűd határozza meg a gondolkodásodat, a hála a lényed részévé válik, és ez alapvatő hatással lesz az életedre."

Rendszerezés

Az Erőmerítő szimbólum első verziója: ahogy elsőként érkezett (kb 2007)

Ahhoz, hogy igazán magamra találjak, s azzal elégedett legyek, és ismét újra úgy dolgozzak, mint régen, kell valami rendszer. Ismét jó lenne, rászoktatnom magam a rendszerességre.

Tudom, hogy szerettem struktúrában, rendszerben látni a dolgaimat. Az idő síkjában is elhelyezni. Projektszerűen, folyamatában. Ezt régen is szerettem. Jól csináltam.

Azonban lett egy pillanat, amikor sok mindent beterveztem és sok(k) lett, már nem akartam annyit és úgy (meg)hajtani magamat. Mert ez az érzés keményen ütött át, és ellenállást, tiltakozást váltott ki belőlem, a túlságosan struktúrált, projektszerűen betervezett programjaimon keresztül.

Szerencse, hogy akkor valaki mellettem állt és felismerte, ezzel segített nekem is, ezt ma már nekem nem szabad! Vagyis nem így!

Nem nyomhatom, push-olhatom magamat... az nekem már nem egészséges.

Fontos figyelnem a jelen energiáira, minek van itt, most éppen az ideje? Mire van vágya a lelkemnek, amit könnyedén behívhat és alkothat, cselekedhet bátran.. anélkül, hogy a fizikait túlterhelné, és áramolhat az éppen megérkező energiákkal is.

Persze ezt még eddig, - a gyász éveiben, - nem tudtam jól üzemeltetni.

Ám most már megérkezett erre a vágy. Egyben a könnyedségre, az áramlásra, a szabad energiákra, alkotó-teremtő vágyak teremtésére.

Most már ezt tudom. És azt is, hogy időnként egészséges el- és kivonni magam a sokból, a tömegből és nekem is, töltekeznem kell. Hagyni, hogy a sok, a terhes kimosódjon belőlem. Azoknak az energiája, akik inkább panaszkodnak, nem figyelnek a szavak súlyára, vagy csak a szavakban élnek. Mert azt ma már inkább nem szabad.

Támogatni jó, hasznos. A sok beszéd viszont nem ad lehetőséget erre, csak energiát visz el.

Egyensúlyt kell teremtenem a tréningek könnyed, ugyanakkor súlyos léte, az egyéni oldások figyelme, az önkifejezés sokféle formája, az írás-megmutatkozásában való megmerülés rejtélye és a természetben való töltekezés között. Olyan, mintha ezek között a jóga tartaná középen, és egyensúlyban a mérleg nyelvét. Mindig visszahozva a középpontomba. És segíti ezt még a tánc is!

Tehát ezt-ezeket figyelemben tartva, kell magam elé venni és hasznos a terveket kitűznöm.

S azt is megfigyelni, mikor hasznos figyelni olyan energiákra, amikor egy más kultúra, nép, tudása mutathat, adhat támaszt és segítséget. Mert olykor erre is figyelemmel kell lennem. Hisz jót tesz, ha lehetőséget teremtek rá.

Így hát ügyesen kell egyensúlyt teremtenem az otthon és itthon között. A külső és belső között. A másé és az enyém között. S ebben sok minden támogat. Legfőképpen a saját, kidolgozott, egyedi napirendem... megfigyelve (az időgazdálkodásból jól ismert) egyedi típusomat, és a koromból is fakadó, ettől már kicsit eltérő energiáimat.

Szóval belülre figyelve, óvatosan balanszírozva fogok ezentúl haladni. Miközben a vágyam szerint kívánok áramolni: hiszen "az élet könnyedén, örömmel, szárnyalva árad felém" s ebben segítenek a megálmodott vágyaim.

Mert így, lépésről-lépésre haladva, megvalósíthatom mindazt, amit már magam előtt látok. Mert változatlan a vágy bennem, hogy segítsek, adjam, amit tudok, számtalan ismeret, gyakorlat, tudás, bölcsesség birtokosaként megvalósíthassam, ami a hitvallásom:

Erőmerítő szimbólumom (saját rajz, 2012.)

Hitvallásom:

Az a hitvallásom, hogy az Erőmerítő programjaimon keresztül
az életed eseményeiből, nehézségeiből
a MEGOLDÁSOKhoz, MEGOLDÁSAIDhoz erőt tudjál meríteni!

Ha bármelyik programom megszólít, jelezz, hívj:

Sütő Mária +36703141192

Magamra-magadra találni

A keresztúri madárles

A jelen eseményeiből csemegézek. Szeretem, hogy vannak olyan élmények, amiket meg tudok élni, írni és át tudom adni nektek is.

Leggyakrabban az oldások jelentenek fantasztikus éltető erőt számomra. Legutóbb egy vállalkozótársam, utóbbi időben segítőm, fogadott lányom, nőtársammal együtt sikerült felejthetetlen élményt átélnem.

Sokfelé van. Több gyerek, családi élet, odaadó férj, vállalkozás, amit sokszor a gyerekekkel történt események szakítanak meg. Jellemző, hogy túlhajtja magát, túlpörög. Szereti és szívből csinálja a vállalkozását. S ilyenkor, ha valami esemény közbejön, szomorú, elfárad, mert nem tehet a vállalkozásában-ért. Ezért máskor inkább túlpörög. Sokféle eseményt szervez. Rengeteg-felé van a figyelme. Én csak csodálom, mennyit bír! Ámulok!

S mindemellett csodás süteményeket varázsol a család gyermekei elé. Persze, van már, hogy nagylányával együtt keverik be az alapanyagokat, vagy a díszítést rábízza.

Annyit panaszkodott korábban, hogy nem tud aludni a gyerekek miatt, hol az egyik beteg, hol a másik... rettenetesen kifárad és ha  párja vidéken dolgozik, minden az ő nyakába szakad.

Szóval már egész nagyra nőttek a gyerekek. És látom, hogy saját magára van a legkevesebb ideje. Ezt adja magának a legnehezebben. Mindenki előrébb van nála.

Ezért hát szaván fogtam: - Erre nincs időm! - s én azt válaszolom: - Akkor van, és lesz, ha egyszer megengeded magadnak. Eldöntöd, hogy ez mégis lehetséges! Évente kétszer 2 nap, lehet a tiéd! Választhatod!

Így történt, hogy addig rágtam a fülét, amíg végre kijelölt egy kétnapos időszakot. Érte mentem, összecsomagolt és elvittem... valahova.

Egy pillanatkép a Mersze mocsár közeléből

Nem kellett semmit csinálnia.
Csak lenni.
Aludhatott, ameddig akart.
Sétáltunk, ha kedve volt.
Túráztunk kicsit, pici dombot megmásztunk, körbenéztünk. Fotóztunk.
A zöldben, az erdőben nagyon jó erejű levegőt szívtunk magunkba.
Finom salátákat, remek (saját készítésű) ételeket ettünk.
Akkor mozogtunk, amikor akarta... az én kedvemért szaunába is elkisért, de ha ő nem akarta, akkor a pihenés, a meleg pont elég volt neki.
Pompás érzés volt tüzet rakni, a kályha fényét figyelni, melegét átélni.

A völgy, a fák, a környezet magával ragadta. Elsétáltunk a lovakhoz.
Ha kedve volt meséltem. Ha nem volt kedve, hallgattunk.
Két napunk minden része jól eső, nyugodt, csendes töltekezés volt.

Utólag kiderült, olyan (tavaszi) időben jártunk ott, amikor senki más vendég nem volt, s a völgy csendje, ereje teljesen áthatott minket. Megcsodáltuk a nyuszik ketrecét. Az épülő lombkorona házat, és számos jurtát. Máshol az ott tartott állatokban gyönyörködtünk. S ha macskát találtunk, megsimogattuk.

És igen. Ha akart, kapcsolódott a családdal. És ez legtöbbször szeretetteli, rövid üdvözlés lett s arról való beszámoló, hogy mennyire jól van. És meghallgatta őket, szeretettel.

Különleges naplemente Rákoskeresztúron

Már több ízben volt alkalmunk így, mindig máshol - kikapcsolódni. Azt tapasztaltam, már kezdi megszokni, hogy lehetséges olykor magának adni 1-2 nap elvonulást.

Minden ilyen alkalommal csodás programok mutatják meg magukat. Áramlunk egyikből a másikba. Mutathatok ételkészítést, kipróbálhatunk új recepteket, színezhetünk, rajzolhatunk, egyszer talán festeni is fogunk. A programunk részei mind akadálytalanul folynak egyikből a másikba, természetes formában.

Azt érzem, olyan pompásan tudunk kikapcsolódni, hogy energiáink összeadódnak, s mindketten feltöltődünk, mert engedjük, hogy ez akadálytalanul létrejöhessen.

Akril ceruzák színskálája...

És ebbe most belefér egy különleges fürdő látogatása, az általa megtartott női speciális torna, mert kreativitása és kísérletező kedve ezen a téren is határtalan. Belefér a varrás-javítás, ha szükséges. Helye van a kakaó szertartásnak, elengedésnek és az illatolásnak, illat-befogadásnak ugyanúgy. A lényeg, hogy mindketten ezt, és egy magas szintű, energetikai áramlást is megéltünk.

S végre, először az is elhangzott: - Marcsi, úgy érzem, több ilyen napot, programot kéne veled töltenem!!

Micsoda szívet melengető mondat ez nekem! 

Örülök, hogy beérett a kitartásom. És persze, a kreativitásom, ami minden ilyen program előtt megérkezik, akár a finom és egészséges étkek ötletében és kivitelezésében, akár a programok egymás-utániságában mutatkozik meg. Végtelen hála van bennem, hogy ezzel segíthetem, erősíthetem szeretett munkatársam, barátnőm életét, s ugyanúgy gazdagíthatom a magamét is.

Biztos vagyok benne, hogy újabb csodás női programok születnek ezután. És egyre inkább egyensúlyba kerül a munka-magánélet-töltekezés mérlege nála.

Mert lehet. Mert választhatjuk! Mert szabad. Mert ez döntés, csak saját döntésünk kérdése.

És mert meggyőződésem, hogy az édesanyáknak ugyanúgy, - vagyis sokkal inkább - szükségük van erő-energia-tartályaik feltöltésére, mint akár az egyedülállóknak.

  

Pilis és a Naplás tó környéke

Kívánom, hogy te is megtaláld azt a tevékenységet, azt a kísérőt, ami és aki energetikailag is nagy támaszoddá válik, és az ilyen feltöltő programokat könnyedén megtaláld és válaszd magadnak!

Mivel egy teljesen magán programunk volt, itt fotó nem készült. Ezért hasonló események és környezet képeiből válogattam.

(A képek sajátok, védettek.)

Csodaszép

Egy ideje együtt dolgozunk. Bizalma megtisztelő számomra.
Őszinte megnyilvánulásai meghatnak. Mélységesen együttérzek vele.

A mostani történet nem tűnik "veszélyesnek". Nehézkesen meséli, kicsit restelli önmagát. Miközben bölcs, tudása nagy és az a feladata, hogy ezt a tudását átadja. Amikor ebben a helyzetben van, minden rendben van.

De utána! Úgy érzi, megkukul. Mit mondjon?

Óra után felszabadult, csevegős a csapat... harsányan nevetnek. Ám ő mégis úgy érzi, nem tudja, mit és hogyan mondjon? Nem tud hozzájuk kapcsolódni. Legszívesebben csendben elosonna. Csak ne kelljen ilyenkor jópofiznia!

Azt mondja: - "Menekülő frász" van rajtam. Legszívesebben pánikszerűen bevágná magát az autóba és elhajtana.

Így fogalmaz: azt érzi, úgy véli, hülyének, bénának, ostobának tartják. Felesleges vagyok! Nem vagyok jó! S a feszültség, amit ezzel kapcsolatban érez, bizony a testében is megjelenik. Gyomortájékon szorítja a félelem.
S most végre, itt ki tudja mondani: az elutasítástól való félelem munkál benne.

Tart attól, hogy majd kinevetik, elutasítják, ne adj'Isten megszégyenül előttük.

Mikor a jelen fájdalmas tapasztalásait kioldjuk, megkönnyebbül. A teste már jobban érzi magát.

Ezután felbukkan egy gyerekkori emlék. Unokahúga született és látogatásra őt is magukkal viszik.

Elcsodálkozik, amikor arra bíztatják, nyugodtan menjen oda és vegye fel a csecsemőt. Ezt tényleg lehet, szabad? Megbíznak benne, hogy nem elejti majd?

Bizonytalankodik. Szinte el se hiszi, hogy ezt szabad neki és erre noszogatják is!

S amikor tétova, lassú, nem is mer mozdulni, egyszerűen csak kijelentik:
- Ne legyél már olyan mamlasz! -
És bizony mi is, hányszor hallunk, hallottunk ilyen mondatot. Bíztató, támogató, erősítő gondolatok helyett - a negatív, lehúzó mondat érkezik, kritikával telten. S marad benne azóta  bőrébe égett bélyegként.

Oly erős a fájdalom, hogy a gyomra is beleremeg. Hisz nem először hall ilyen kritikus, becsmérlő mondatot.

Szerencsére az erős érzelem gyorsan, elsőre adja magát s hamar lecsökken. Érzelmei enyhülnek, értéke hamar alászáll. Teste megnyugszik. Már nyugodtan lélegzik!

És aztán amikor visszatérünk a kiinduló konfliktushoz... - Atyaég, ez a sok ember, hogy tudnak ennyit beszélni? - De tépelődése, a bizonytalanság érzése hamar lecsökken. S annak értéke, ahogy elsőre ítélte, - az oldásnak hála, - már gyorsan halad lefelé a skálán...

Tanácstalanság

Aztán itt van egy másik történet, anyukájával. 13-14 éves lehet. Anyukájával érkeznek, annak testvéréhez és édesanyjához, azaz az ő nagymamájával vannak most együtt.

Édesanyja egészen másnak, szép, alkalmazkodó kislánynak várta. S hogy önálló, csendes lányként létezik, anyja folyton kifejezi elégedetlenségét. Folyton csak bántja!

Most is... mivel nem szól  semmit, (óh, ha tudná, hogy már mennyi kritika érte, folyton ilyeneket hall, sosem elégedett vele, csak szidja őt... nincs egy jó szava se hozzá... hát persze, hogy inkább hallgat, nem mer szinte sehogysem megnyilatkozni,) anyja a többieknek veti oda, mintegy jellemzésként: - Ida a kis csöndeske, nem szól semmit!

Jajj, ha tudná, hányadik tőrt döfi lánya szívébe?!

Ezt kellett egész eddigi életében hallgatnia!

Fájdalom

Fájdalmában legszívesebben elsüllyedne. Hogy nem lehet, hogy nem látja, érzi anyja, micsoda késeket merít meg minden alkalommal lánya szívében?!

Kioldjuk az esemény éles, szívszaggató fájdalmát. Enyhül a bánat, már a seb sem olyan fájó.

S ekkor ebben a csoda univerzumban - magához öleli önnönmaga fiatal lényét. S a lány érzi, nincs egyedül, Szeretve, elfogadva van. Már begyógyulnak a sebek. Kiegyenesedve indul útjára. S ő vele van. Gyengéden vállát, háta szíve tájékát érinti finoman, így ott van vele, segíti, kíséri. Minden egyes lépténél ott van neki. Támasza, erősítő énjeként követi.

S a lány érzi ezt. Már nincs többé egyedül. Van kitől érzi a figyelmet, szeretetet, teljes elfogadást. Így növeszti fel gyermek önmagát. Jut el a mába vele. S fogadja testébe lélektársát. Így lesz a kettőből egy. Örök egységbe forrva, fájdalmát begyógyítva, lelkét kisimítva - új életre indul immár.

S értelmét veszti az "Örök bújkáló vagyok" kijelentés!

Arca kisímult. Légzése nyugodt. Izmai kilazultak. Minden fájdalom elmúlt.

Örömmel érzékeli, hogy valami új született. Megfogalmazni se tudja, hogy most ez benne, vagy körülötte van... de bizony jó érzés zsibong minden egyes sejtjében!

Áldás, hála, köszönet, hogy ezt így ki- és megoldotta!

Álhatatosság

Amiről írtam, az maga az Erőmerítő oldás.

Újként a Változásgenerátor nevet kapta - hiszen annyira gyorsan és alaposan változtat meg mindent!

Amiből kiindulunk, az mindig a jelen kor, élet egy kellemetlen szituációja vagy testi tünete az apropó. Semmi mást nem kell hozzá tenni, mint a legerősebb negatív érzelmet leírni, időpontját behatárolni. S már el is engedhetjük, kioldhatjuk. Ennyi az egész.

És a csoda ebben az, hogy ahogy te adod magad és hajlandó vagy ránézni, foglalkozni vele. Adod a figyelmedet, elemzésedet, kapcsolódásodat ehhez - ez pont elég arra, hogy el is tudd utána engedni. És erre az univerzum olyan választ ad, amire nem gondoltál, nem is számítottál. És mindenképpen eredményes, pozitív változás következik utána. Sőt, sokszor nem egy, hanem több is. Csak: ne várd! Így biztosan megkapod!

Ez maga a csoda és a szép benne igazán az, hogy mindezt önmagadról, önmagadért teszed, felszabadítva a fájdalom kötelékéből magadat és te kapod utána a csodaszép ajándékokat!

Áldás, hála, köszönet, hogy ennek részese, támogatója lehetek! _/\_

A változás megállíthatatlan

 Elrohanhatsz a napjaid mellett. Elrohanhatsz az életed jó dolgai mellett. Elrohanhatsz a kincseid mellett... anélkül, hogy mindezt észrevennéd.

De mire mégy ezzel?

Szóval igenis, szükség van megállásra. Visszatekintésre. Összegzésre. Mérlegre állításra: könnyű volt vagy nehéz?

Svájc 

Szükség van arra, hogy megállj és magadnak legalább kimondd, mennyi mindent vittél véghez. Hogy megcsináltad. És menyire könnyű volt. Vagy mennyire nehéz. Milyen erőforrásodból tudtad létrehozni? Kellett-e erőfeszítés hozzá? Vagy lazán, csuklóból...?

Milyen erőidre, kincseidre tudtál támaszkodni? No, és mit tanultál belőle? Nyitottabb, megértőbb lettél a folyamat által? Vagy türelmetlenebb, elégedetlenebb?

S a várakozás mit érlelt meg benned? Lassú vagy gyors volt ez az időszak?

Saját erőd vidd tovább vagy dühből, akarásból hoztad mindazt létre, amit ma eredménynek könyvelsz el?

Milyen kincsekkel vagy gazdagabb?

És azt miben méred? Szeretetben? Odafigyelésben? Megértésben? Elfogadásban? Mások elismerésében? Türelemben? Alázatban? Időben? Anyagi javakban? Szabad időben? Lefogyott kilókban? Felépített izmokban? Lakásban, mert végre van? Nagyobb autóban? Pénzben? Mi a te értékrended?

Van értékrended?

És az a tiéd, vagy mástól vetted át?

Ha belegondolsz, bizony súlyos kérdések ezek.

S ha ezek nem vezetnek, mire tudsz figyelni? Valójában kit követsz?

Nos, ilyen és hasonló kérdések merülnek fel, amikor valakivel dolgozom. Amikor az élete elakadásaira mondja azt, hogy abból már elég volt. Amikor meg tudja fogalmazni, hogy változni, előrelépni szeretne - a toporgás helyett.

És pontosan tudja, melyik konfliktusait utálja. Bosszantja, hogy nem tud túllépni rajta. És már sokszor elkövette. És csak egyre rosszabb és rosszabb lett. Vagy rosszabb esetben magát okolja emiatt... lehúzza, elítéli, sőt, kritizálja.

Ekkor már eljutott arra a fokra, amikor a régiből elege van, nem tud megoldást rá. 

Sőt, látja az ismétléseket, és pontosan tudja, hogy ezt már így nem akarja. Mást szeretne! Jobbat! Hatékonyabbat! Gördülékenyebbet! Haladást.

Nos, ekkor tudsz magad felé egy komolyabb lépést tenni.

Meghatározni, melyik életterületedet szeretnéd javítani? Abban milyen fejlődést látnál szívesen? Ha már itt tartasz, már nem sok van hátra, hogy turbó fokozatra állítsd magad!

Mert a változás megállíthatatlan és akkor lép igazán turbó fokozatba, amikor te kéred!

Amúgy is bekövetkezik. Ám így sokkal több mindenre fogsz rálátni. Megérteni. Elfogadni.  Befogadni. Ekkor már képes leszel változtatni!

Ebben tud neked segíteni az Erőmerítő Változásgenerátor módszere!

Ha elakadásaid, problémák halmaza van, akkor oldással állok rendelkezésre.

Ha segítő vagy és új készségtárat szeretnél, ekkor pedig megtanulhatod, alkalmazhatod, másokon is gyakorolhatod - vagyis a tréninggel tudlak támogatni.

Ha csak eljössz, az intenzív 2,5 nap nagytakarítást csinál nálad.

Ha használod a jövőben, egyre nagyobb lesz a tisztaság körülötted.

Ha pedig másokon is gyakorlod, a környezeted is egyre tisztább, megértőbb, elfogadóbb lesz.

Svájc

A változás így is, úgyis bekövetkezik.

Ám ha te irányítod, s fogod a gyeplőt, sokkal jobb irányt vesz ez a változás, mintha csak hagyod magad.

Választhatsz!

Mesélek

Azt gondoltam, majd folyamatosan megosztom a gondolataimat, feljövő témákat. Hát nem így lett. A fb volt az egyetlen fórum, ahol rendszeren megjelentem az utóbbi években.

Nem kezdek abba bele, milyen nehézségeken kellett átküzdenem magam.

Jelenleg annak örülök, hogy valami energia most megérkezett!

Amikor elkészült és felkerült egy konyhapolc-rendszer

És könnyedén írhatok arról, hogy micsoda felszabadító energiája volt annak, hogy fizikai munkába tudtam transzformálni azt a kicsiny erőmet, ami maradt nekem... és köszönet a barátoknak, akik jöttek és segítettek. Hajinak, aki Szegedről hajlandó volt felutazni és minden dologban itt lenni, segítséget nyújtani nekem! Azóta is nagy egítőm - minden tekintetben. Fogom még őt említeni.

Köszönem Jankónak, aki a legtöbbet segítette, és mellette anyukájának, aki 70 fölött is lelkesen besegített a parkettázás kisegítő fázisaiba. Örök hálámat küldöm neki (sajnos, azóta eltávozott közülünk). Köszönetem Irinának és Balázsnak, akik alapvető dolgokban tovább lendítettek és hajlandóak voltak alázattal dolgozni, segíteni. És sorolhatom Csillát, aki a festésben mélyedt el nagyon, Mária, aki a kertben tudott segítséget nyújtani. Ildikó, aki az alma eltevésben és a tapétázásban lett tanítóm - pedig tíz évvel idősebb nálam. De jóóó, hogy ilyen önzetlen emberek, barátok vesznek körül, és még van jó pár, akit nem tudtam felsorolni!

Amikor Jankó és anyukája, örzse, akik az én hálószobai parkettámon ügyködnek

Azt is elmondhatom, hogy a gyaloglás, túrázás mennyire segített olykor kikapcsolni az agyamat, s feltölteni a testemet. Amikor jobban bezuhantam lelkem bugyraiba, a legalapvetőbb volt, hogy a Merzsére (Merzse mocsár, természetvédelmi terület) vettem az irányt vagy a lovak felé, s ők a legcsodálatosabb módon, érzékelve a belső tehetetlenségemet, fájdalmamat, csak a jelenlétükkel, lényükkel oldották mindezt.

A gyaloglás szépségei, az itt tapasztalt gyönyörű felhők, és a lovakkal való találkozás

Így következhetett be az az életembe, hogy egyszer kipróbálva ezeken a magas lovakon való létet, belekezdtem a lovaglás megtanulásába. Valamiért azonban ez megszakadt.

És töretlenül folyt a felújítás, berendezkedés, otthon teremtés:

Egy új előszobafal, egy frissen varrt függöny, és a kert egy felásott részlete

Fontos segítséget nyújtott számomra a kert. Kamaszkoromban szerettem ásni. Ez ma is megmaradt... csak a csuklóm már kevésbé bírja. De belefeledkezni sokszor szoktam így is. Utána jönnek a problémák.

Ugyanakkor, ha lemegyek a kertbe, néhány perc után kiürül az agyam és elfelejtem az aktuális problémát, amit molyoltam... s már csak az van, hogy még ezt a kicsit itt megcsinálom, csak ezt még befejezem... és máris időtlenné válik körülöttem a tér. Ám ezt a gyors csodát csak a kert tudja megcsinálni velem.

Gyaloglás a Merzsén és egy elképesztő kép... egy vadászlesről

És egy Rám-szakadék túra - Hajniékkal!

Szóval a kert... így lett két évben is pályázatom, - önkormányzat által meghirdetett, -  szaporodtak a kerti eszközeim: lett 3 víztárolóm, azaz esőgyűjtőm, és két komposztálóm.. majd a következő évben pedig magas-... - azaz mire odajutottam, már csak - alacsony ágyást tudtam venni. Az egyikben az eperföldem helyezkedik el és terjed... a másikban kisebb növénykék, de azt még ki kell kisérleteznem!

Festettem is olykor, először nyilván falat... a konyha az egész az én érdemem. A nappali viszont olyan magas, hogy a szomszédom professzionálius segítségét kellett kérnem. Józsi megoldotta, hiszen szobafestő a szakmája!

Volt aztán nappaliban parketta feltörés, folyományaként Sing-csont repedésem. S mindezt persze Karácsony táján, 6 hét gipsszel, fél éves gyógytornával.

Nehéz is visszaidézni az eltelt négy évet.. de lassan fel tudom idézni, ha nem is teljeskörűen. Az biztos, hogy legtöbbször úgy alakult az életem, hogy valamit elterveztem, s egy idő után biztos lehettem benne, hogy nem azt, hanem valami mást kell csinálnom, megoldanom.

Így lett az ablakcsere helyett először teljes cirkó-csere, egyáltalán nem kis beruházásként, hozzákapcsolva a speciális tetőkilépő és plusz tetőablak megoldása. 

A kert tevékenységei azt hozták magukkal, hogy kísérleteztem, mit szeret a föld? Volt paradicsom egyik évben dögivel. A paprika azonban nem tudott jól felfejlődni. S bevált a cukkini. Így azt minden évben ültetek. Csak figyelnem kell a csigákra, mert a friss palántát előszeretettel lezabálják... Természeteen, sokat kell locsolni, ezért is lett esőgyüjtő pályázat. Ám annál nincs nagyobb öröm, ha a saját termést lehet szüretelni!

Sokféleképpen tudom már elkészíteni. Sőt, még télire is el tudom teni a fagyasztóba, s a nyár örömeit később is élvezhetem.

Aztán micsoda öröm lett, mikor már annyi dobozt sikerült kipakolni, könyvet polcra helyezni, ruhát a szekrénybe,  edényt a konyhába, hogy már azon lehetett gondolkodi, hogya lehet Mesi szobáját, azaz valójában a vendégszobát  kialakítani.

Pompás dolog volt ágyat vadászni, megoldani az ideszállítást, aztán összeszerelni (nőként, egyedül a fenyőfa ágyat!)... azzal a "dupla csavarral", hogy bizony a hozzátartozó csavarok valahol elvesztek! S keresni hozzávalót - ám nem lehet ilyet kapni! Végül a szállító autóban megtaláltuk!

Minden évben megtartottuk a Mahasti Hastánc tábort és vele az Erőmerítő Jógatábort - mindig újra, és újra erőt merítettünk a női erő kimeríthetetlen csodájából! Végtelenül hálás vagyok azért Mahastinak, hogy erre annak idején meghívott! Az is tiszteletre méltó, amikor a Mahasti Hastáncoktatói mentorprogramban taníthatok - kommunikációt, önismeretet és még sok-sok más témát. Utolérhetetlen!

Csodálatos dolog volt, amikor egy-egy alkalommal neki tudtam állni festeni is - és ez már nem a falfestést jelenti! Hanem bizony az már az igazi festést: képek alkotását.

Ebben pedig ismét Hajninak megint sokat köszönhetek! Mert ő hívott elsőként Szegedre: fessünk együtt... közösen! 

Még így is sok doboz maradt... újabb erőforrásra kell lelnem, hogy ismét legyen kedvem ilyesmi belefogni! Vele volt olyan karácsonyunk, hogy online festettünk: ő Szegeden, én itthon és csodás képet alkottunk mindketten!

Micsoda nagyszerű dolog, ha ilyen barátaim vannak! Micsoda kincseket rakott mellém a Jó Isten?! Mennyi figyelem, szeretet és megértő odafigyelés van bennük! Végtelenül hálás vagyok nekik!

Afremov után szabadon: Egy hűvös délután (2020-ban készült, Szegeden, Hajnival)

Afremov után: A szerelem angyala (karácsonyi online festésünk Hajnival)

Egy rajzom 2012-ből: Gepárd - figyellek! - ez is szerepelt az említett kiállításon

Mindamellett, hogy a lakás, lakhatás kialakítására, élhetőségére törekedtem, azért józanul tudom, hogy ezek közül sok tevékenység bizony munka-terápiaként, gyógyító elfoglaltságként is üzemelt.

És amikor ebben kifáradok, bizony meg kell állni pihenni, újra erőt gyűjteni.

Most egyelőre örülök, hogy élhető, kényelmesen lakható, otthonos lakásom van és élvezem a kert adta előnyöket is. Örülök, hogy a szelektálásba is belefogtam. Örülök, hogy újra azon jár az eszem, hogyan lehetne az iroda, munka-szoba, varrószoba kialakítást megoldani?

Mert bizony itt még egy komplett szoba felújítása hátra van!

Ugyanakkor tudatosan látnom kell, hogy mennyi mindent voltam képes egyedül, vagy barátokkal - előteremteni, megoldani, megcsinálni!

És közben folyamatosan adtam az oldásokat, egyéni segítést végeztem ezáltal rengeteg embernek. Tartottam Fotóolvasás tréninget, Változásgenerátor tréninget is. Az utóbbi tréning résztvevőivel csodálatos női kört hoztam létre és vezettem, miközben a módszerek gyakorlása volt az apropó, ám közben az egyéni életutak fejlődését is követtük, tudatosítottuk. Minden héten rendszeres jógaórák voltak. Ez olyan tizenöt éve töretlenül halad! Az első években jóga work shopot is tartottam.

És abban a csodában is részem volt, amit Mahasti talált ki és valósítottuk meg két éve: a képeim kiállítása - csodálatos formában eltáncolva azokat!

Erőmerítő szimbólum - saját rajzom 2014-ből, a kiállítás része

Ez, a kiállítás,  olyan és akkora élmény volt, hogy külön posztot tervezek erről írni!

Így aztán a mai oldás tanulsága - számomra az, hogy bizony szükséges visszatekinteni a tevékenységeinkre és érdemes elismerni mindazt, amibe erőt, munkát belefektettünk és megdícsérni magunkat az eredményekért!

Rövidebbre terveztem ezt a posztot, ám szükséges volt legalább ennyit megemlítenem. Sok minden feljött ennek során, tehát újabb inspirációt kaptam belőle - ezért is hálás vagyok. Lesz témám újra, miről írjak a közeljövőben!

Ígérem, folytatom a mesélést...