Magamra-magadra találni

A keresztúri madárles

A jelen eseményeiből csemegézek. Szeretem, hogy vannak olyan élmények, amiket meg tudok élni, írni és át tudom adni nektek is.

Leggyakrabban az oldások jelentenek fantasztikus éltető erőt számomra. Legutóbb egy vállalkozótársam, utóbbi időben segítőm, fogadott lányom, nőtársammal együtt sikerült felejthetetlen élményt átélnem.

Sokfelé van. Több gyerek, családi élet, odaadó férj, vállalkozás, amit sokszor a gyerekekkel történt események szakítanak meg. Jellemző, hogy túlhajtja magát, túlpörög. Szereti és szívből csinálja a vállalkozását. S ilyenkor, ha valami esemény közbejön, szomorú, elfárad, mert nem tehet a vállalkozásában-ért. Ezért máskor inkább túlpörög. Sokféle eseményt szervez. Rengeteg-felé van a figyelme. Én csak csodálom, mennyit bír! Ámulok!

S mindemellett csodás süteményeket varázsol a család gyermekei elé. Persze, van már, hogy nagylányával együtt keverik be az alapanyagokat, vagy a díszítést rábízza.

Annyit panaszkodott korábban, hogy nem tud aludni a gyerekek miatt, hol az egyik beteg, hol a másik... rettenetesen kifárad és ha  párja vidéken dolgozik, minden az ő nyakába szakad.

Szóval már egész nagyra nőttek a gyerekek. És látom, hogy saját magára van a legkevesebb ideje. Ezt adja magának a legnehezebben. Mindenki előrébb van nála.

Ezért hát szaván fogtam: - Erre nincs időm! - s én azt válaszolom: - Akkor van, és lesz, ha egyszer megengeded magadnak. Eldöntöd, hogy ez mégis lehetséges! Évente kétszer 2 nap, lehet a tiéd! Választhatod!

Így történt, hogy addig rágtam a fülét, amíg végre kijelölt egy kétnapos időszakot. Érte mentem, összecsomagolt és elvittem... valahova.

Egy pillanatkép a Mersze mocsár közeléből

Nem kellett semmit csinálnia.
Csak lenni.
Aludhatott, ameddig akart.
Sétáltunk, ha kedve volt.
Túráztunk kicsit, pici dombot megmásztunk, körbenéztünk. Fotóztunk.
A zöldben, az erdőben nagyon jó erejű levegőt szívtunk magunkba.
Finom salátákat, remek (saját készítésű) ételeket ettünk.
Akkor mozogtunk, amikor akarta... az én kedvemért szaunába is elkisért, de ha ő nem akarta, akkor a pihenés, a meleg pont elég volt neki.
Pompás érzés volt tüzet rakni, a kályha fényét figyelni, melegét átélni.

A völgy, a fák, a környezet magával ragadta. Elsétáltunk a lovakhoz.
Ha kedve volt meséltem. Ha nem volt kedve, hallgattunk.
Két napunk minden része jól eső, nyugodt, csendes töltekezés volt.

Utólag kiderült, olyan (tavaszi) időben jártunk ott, amikor senki más vendég nem volt, s a völgy csendje, ereje teljesen áthatott minket. Megcsodáltuk a nyuszik ketrecét. Az épülő lombkorona házat, és számos jurtát. Máshol az ott tartott állatokban gyönyörködtünk. S ha macskát találtunk, megsimogattuk.

És igen. Ha akart, kapcsolódott a családdal. És ez legtöbbször szeretetteli, rövid üdvözlés lett s arról való beszámoló, hogy mennyire jól van. És meghallgatta őket, szeretettel.

Különleges naplemente Rákoskeresztúron

Már több ízben volt alkalmunk így, mindig máshol - kikapcsolódni. Azt tapasztaltam, már kezdi megszokni, hogy lehetséges olykor magának adni 1-2 nap elvonulást.

Minden ilyen alkalommal csodás programok mutatják meg magukat. Áramlunk egyikből a másikba. Mutathatok ételkészítést, kipróbálhatunk új recepteket, színezhetünk, rajzolhatunk, egyszer talán festeni is fogunk. A programunk részei mind akadálytalanul folynak egyikből a másikba, természetes formában.

Azt érzem, olyan pompásan tudunk kikapcsolódni, hogy energiáink összeadódnak, s mindketten feltöltődünk, mert engedjük, hogy ez akadálytalanul létrejöhessen.

Akril ceruzák színskálája...

És ebbe most belefér egy különleges fürdő látogatása, az általa megtartott női speciális torna, mert kreativitása és kísérletező kedve ezen a téren is határtalan. Belefér a varrás-javítás, ha szükséges. Helye van a kakaó szertartásnak, elengedésnek és az illatolásnak, illat-befogadásnak ugyanúgy. A lényeg, hogy mindketten ezt, és egy magas szintű, energetikai áramlást is megéltünk.

S végre, először az is elhangzott: - Marcsi, úgy érzem, több ilyen napot, programot kéne veled töltenem!!

Micsoda szívet melengető mondat ez nekem! 

Örülök, hogy beérett a kitartásom. És persze, a kreativitásom, ami minden ilyen program előtt megérkezik, akár a finom és egészséges étkek ötletében és kivitelezésében, akár a programok egymás-utániságában mutatkozik meg. Végtelen hála van bennem, hogy ezzel segíthetem, erősíthetem szeretett munkatársam, barátnőm életét, s ugyanúgy gazdagíthatom a magamét is.

Biztos vagyok benne, hogy újabb csodás női programok születnek ezután. És egyre inkább egyensúlyba kerül a munka-magánélet-töltekezés mérlege nála.

Mert lehet. Mert választhatjuk! Mert szabad. Mert ez döntés, csak saját döntésünk kérdése.

És mert meggyőződésem, hogy az édesanyáknak ugyanúgy, - vagyis sokkal inkább - szükségük van erő-energia-tartályaik feltöltésére, mint akár az egyedülállóknak.

  

Pilis és a Naplás tó környéke

Kívánom, hogy te is megtaláld azt a tevékenységet, azt a kísérőt, ami és aki energetikailag is nagy támaszoddá válik, és az ilyen feltöltő programokat könnyedén megtaláld és válaszd magadnak!

Mivel egy teljesen magán programunk volt, itt fotó nem készült. Ezért hasonló események és környezet képeiből válogattam.

(A képek sajátok, védettek.)

Csodaszép

Egy ideje együtt dolgozunk. Bizalma megtisztelő számomra.
Őszinte megnyilvánulásai meghatnak. Mélységesen együttérzek vele.

A mostani történet nem tűnik "veszélyesnek". Nehézkesen meséli, kicsit restelli önmagát. Miközben bölcs, tudása nagy és az a feladata, hogy ezt a tudását átadja. Amikor ebben a helyzetben van, minden rendben van.

De utána! Úgy érzi, megkukul. Mit mondjon?

Óra után felszabadult, csevegős a csapat... harsányan nevetnek. Ám ő mégis úgy érzi, nem tudja, mit és hogyan mondjon? Nem tud hozzájuk kapcsolódni. Legszívesebben csendben elosonna. Csak ne kelljen ilyenkor jópofiznia!

Azt mondja: - "Menekülő frász" van rajtam. Legszívesebben pánikszerűen bevágná magát az autóba és elhajtana.

Így fogalmaz: azt érzi, úgy véli, hülyének, bénának, ostobának tartják. Felesleges vagyok! Nem vagyok jó! S a feszültség, amit ezzel kapcsolatban érez, bizony a testében is megjelenik. Gyomortájékon szorítja a félelem.
S most végre, itt ki tudja mondani: az elutasítástól való félelem munkál benne.

Tart attól, hogy majd kinevetik, elutasítják, ne adj'Isten megszégyenül előttük.

Mikor a jelen fájdalmas tapasztalásait kioldjuk, megkönnyebbül. A teste már jobban érzi magát.

Ezután felbukkan egy gyerekkori emlék. Unokahúga született és látogatásra őt is magukkal viszik.

Elcsodálkozik, amikor arra bíztatják, nyugodtan menjen oda és vegye fel a csecsemőt. Ezt tényleg lehet, szabad? Megbíznak benne, hogy nem elejti majd?

Bizonytalankodik. Szinte el se hiszi, hogy ezt szabad neki és erre noszogatják is!

S amikor tétova, lassú, nem is mer mozdulni, egyszerűen csak kijelentik:
- Ne legyél már olyan mamlasz! -
És bizony mi is, hányszor hallunk, hallottunk ilyen mondatot. Bíztató, támogató, erősítő gondolatok helyett - a negatív, lehúzó mondat érkezik, kritikával telten. S marad benne azóta  bőrébe égett bélyegként.

Oly erős a fájdalom, hogy a gyomra is beleremeg. Hisz nem először hall ilyen kritikus, becsmérlő mondatot.

Szerencsére az erős érzelem gyorsan, elsőre adja magát s hamar lecsökken. Érzelmei enyhülnek, értéke hamar alászáll. Teste megnyugszik. Már nyugodtan lélegzik!

És aztán amikor visszatérünk a kiinduló konfliktushoz... - Atyaég, ez a sok ember, hogy tudnak ennyit beszélni? - De tépelődése, a bizonytalanság érzése hamar lecsökken. S annak értéke, ahogy elsőre ítélte, - az oldásnak hála, - már gyorsan halad lefelé a skálán...

Tanácstalanság

Aztán itt van egy másik történet, anyukájával. 13-14 éves lehet. Anyukájával érkeznek, annak testvéréhez és édesanyjához, azaz az ő nagymamájával vannak most együtt.

Édesanyja egészen másnak, szép, alkalmazkodó kislánynak várta. S hogy önálló, csendes lányként létezik, anyja folyton kifejezi elégedetlenségét. Folyton csak bántja!

Most is... mivel nem szól  semmit, (óh, ha tudná, hogy már mennyi kritika érte, folyton ilyeneket hall, sosem elégedett vele, csak szidja őt... nincs egy jó szava se hozzá... hát persze, hogy inkább hallgat, nem mer szinte sehogysem megnyilatkozni,) anyja a többieknek veti oda, mintegy jellemzésként: - Ida a kis csöndeske, nem szól semmit!

Jajj, ha tudná, hányadik tőrt döfi lánya szívébe?!

Ezt kellett egész eddigi életében hallgatnia!

Fájdalom

Fájdalmában legszívesebben elsüllyedne. Hogy nem lehet, hogy nem látja, érzi anyja, micsoda késeket merít meg minden alkalommal lánya szívében?!

Kioldjuk az esemény éles, szívszaggató fájdalmát. Enyhül a bánat, már a seb sem olyan fájó.

S ekkor ebben a csoda univerzumban - magához öleli önnönmaga fiatal lényét. S a lány érzi, nincs egyedül, Szeretve, elfogadva van. Már begyógyulnak a sebek. Kiegyenesedve indul útjára. S ő vele van. Gyengéden vállát, háta szíve tájékát érinti finoman, így ott van vele, segíti, kíséri. Minden egyes lépténél ott van neki. Támasza, erősítő énjeként követi.

S a lány érzi ezt. Már nincs többé egyedül. Van kitől érzi a figyelmet, szeretetet, teljes elfogadást. Így növeszti fel gyermek önmagát. Jut el a mába vele. S fogadja testébe lélektársát. Így lesz a kettőből egy. Örök egységbe forrva, fájdalmát begyógyítva, lelkét kisimítva - új életre indul immár.

S értelmét veszti az "Örök bújkáló vagyok" kijelentés!

Arca kisímult. Légzése nyugodt. Izmai kilazultak. Minden fájdalom elmúlt.

Örömmel érzékeli, hogy valami új született. Megfogalmazni se tudja, hogy most ez benne, vagy körülötte van... de bizony jó érzés zsibong minden egyes sejtjében!

Áldás, hála, köszönet, hogy ezt így ki- és megoldotta!

Álhatatosság

Amiről írtam, az maga az Erőmerítő oldás.

Újként a Változásgenerátor nevet kapta - hiszen annyira gyorsan és alaposan változtat meg mindent!

Amiből kiindulunk, az mindig a jelen kor, élet egy kellemetlen szituációja vagy testi tünete az apropó. Semmi mást nem kell hozzá tenni, mint a legerősebb negatív érzelmet leírni, időpontját behatárolni. S már el is engedhetjük, kioldhatjuk. Ennyi az egész.

És a csoda ebben az, hogy ahogy te adod magad és hajlandó vagy ránézni, foglalkozni vele. Adod a figyelmedet, elemzésedet, kapcsolódásodat ehhez - ez pont elég arra, hogy el is tudd utána engedni. És erre az univerzum olyan választ ad, amire nem gondoltál, nem is számítottál. És mindenképpen eredményes, pozitív változás következik utána. Sőt, sokszor nem egy, hanem több is. Csak: ne várd! Így biztosan megkapod!

Ez maga a csoda és a szép benne igazán az, hogy mindezt önmagadról, önmagadért teszed, felszabadítva a fájdalom kötelékéből magadat és te kapod utána a csodaszép ajándékokat!

Áldás, hála, köszönet, hogy ennek részese, támogatója lehetek! _/\_

A változás megállíthatatlan

 Elrohanhatsz a napjaid mellett. Elrohanhatsz az életed jó dolgai mellett. Elrohanhatsz a kincseid mellett... anélkül, hogy mindezt észrevennéd.

De mire mégy ezzel?

Szóval igenis, szükség van megállásra. Visszatekintésre. Összegzésre. Mérlegre állításra: könnyű volt vagy nehéz?

Svájc 

Szükség van arra, hogy megállj és magadnak legalább kimondd, mennyi mindent vittél véghez. Hogy megcsináltad. És menyire könnyű volt. Vagy mennyire nehéz. Milyen erőforrásodból tudtad létrehozni? Kellett-e erőfeszítés hozzá? Vagy lazán, csuklóból...?

Milyen erőidre, kincseidre tudtál támaszkodni? No, és mit tanultál belőle? Nyitottabb, megértőbb lettél a folyamat által? Vagy türelmetlenebb, elégedetlenebb?

S a várakozás mit érlelt meg benned? Lassú vagy gyors volt ez az időszak?

Saját erőd vidd tovább vagy dühből, akarásból hoztad mindazt létre, amit ma eredménynek könyvelsz el?

Milyen kincsekkel vagy gazdagabb?

És azt miben méred? Szeretetben? Odafigyelésben? Megértésben? Elfogadásban? Mások elismerésében? Türelemben? Alázatban? Időben? Anyagi javakban? Szabad időben? Lefogyott kilókban? Felépített izmokban? Lakásban, mert végre van? Nagyobb autóban? Pénzben? Mi a te értékrended?

Van értékrended?

És az a tiéd, vagy mástól vetted át?

Ha belegondolsz, bizony súlyos kérdések ezek.

S ha ezek nem vezetnek, mire tudsz figyelni? Valójában kit követsz?

Nos, ilyen és hasonló kérdések merülnek fel, amikor valakivel dolgozom. Amikor az élete elakadásaira mondja azt, hogy abból már elég volt. Amikor meg tudja fogalmazni, hogy változni, előrelépni szeretne - a toporgás helyett.

És pontosan tudja, melyik konfliktusait utálja. Bosszantja, hogy nem tud túllépni rajta. És már sokszor elkövette. És csak egyre rosszabb és rosszabb lett. Vagy rosszabb esetben magát okolja emiatt... lehúzza, elítéli, sőt, kritizálja.

Ekkor már eljutott arra a fokra, amikor a régiből elege van, nem tud megoldást rá. 

Sőt, látja az ismétléseket, és pontosan tudja, hogy ezt már így nem akarja. Mást szeretne! Jobbat! Hatékonyabbat! Gördülékenyebbet! Haladást.

Nos, ekkor tudsz magad felé egy komolyabb lépést tenni.

Meghatározni, melyik életterületedet szeretnéd javítani? Abban milyen fejlődést látnál szívesen? Ha már itt tartasz, már nem sok van hátra, hogy turbó fokozatra állítsd magad!

Mert a változás megállíthatatlan és akkor lép igazán turbó fokozatba, amikor te kéred!

Amúgy is bekövetkezik. Ám így sokkal több mindenre fogsz rálátni. Megérteni. Elfogadni.  Befogadni. Ekkor már képes leszel változtatni!

Ebben tud neked segíteni az Erőmerítő Változásgenerátor módszere!

Ha elakadásaid, problémák halmaza van, akkor oldással állok rendelkezésre.

Ha segítő vagy és új készségtárat szeretnél, ekkor pedig megtanulhatod, alkalmazhatod, másokon is gyakorolhatod - vagyis a tréninggel tudlak támogatni.

Ha csak eljössz, az intenzív 2,5 nap nagytakarítást csinál nálad.

Ha használod a jövőben, egyre nagyobb lesz a tisztaság körülötted.

Ha pedig másokon is gyakorlod, a környezeted is egyre tisztább, megértőbb, elfogadóbb lesz.

Svájc

A változás így is, úgyis bekövetkezik.

Ám ha te irányítod, s fogod a gyeplőt, sokkal jobb irányt vesz ez a változás, mintha csak hagyod magad.

Választhatsz!

Mesélek

Azt gondoltam, majd folyamatosan megosztom a gondolataimat, feljövő témákat. Hát nem így lett. A fb volt az egyetlen fórum, ahol rendszeren megjelentem az utóbbi években.

Nem kezdek abba bele, milyen nehézségeken kellett átküzdenem magam.

Jelenleg annak örülök, hogy valami energia most megérkezett!

Amikor elkészült és felkerült egy konyhapolc-rendszer

És könnyedén írhatok arról, hogy micsoda felszabadító energiája volt annak, hogy fizikai munkába tudtam transzformálni azt a kicsiny erőmet, ami maradt nekem... és köszönet a barátoknak, akik jöttek és segítettek. Hajinak, aki Szegedről hajlandó volt felutazni és minden dologban itt lenni, segítséget nyújtani nekem! Azóta is nagy egítőm - minden tekintetben. Fogom még őt említeni.

Köszönem Jankónak, aki a legtöbbet segítette, és mellette anyukájának, aki 70 fölött is lelkesen besegített a parkettázás kisegítő fázisaiba. Örök hálámat küldöm neki (sajnos, azóta eltávozott közülünk). Köszönetem Irinának és Balázsnak, akik alapvető dolgokban tovább lendítettek és hajlandóak voltak alázattal dolgozni, segíteni. És sorolhatom Csillát, aki a festésben mélyedt el nagyon, Mária, aki a kertben tudott segítséget nyújtani. Ildikó, aki az alma eltevésben és a tapétázásban lett tanítóm - pedig tíz évvel idősebb nálam. De jóóó, hogy ilyen önzetlen emberek, barátok vesznek körül, és még van jó pár, akit nem tudtam felsorolni!

Amikor Jankó és anyukája, örzse, akik az én hálószobai parkettámon ügyködnek

Azt is elmondhatom, hogy a gyaloglás, túrázás mennyire segített olykor kikapcsolni az agyamat, s feltölteni a testemet. Amikor jobban bezuhantam lelkem bugyraiba, a legalapvetőbb volt, hogy a Merzsére (Merzse mocsár, természetvédelmi terület) vettem az irányt vagy a lovak felé, s ők a legcsodálatosabb módon, érzékelve a belső tehetetlenségemet, fájdalmamat, csak a jelenlétükkel, lényükkel oldották mindezt.

A gyaloglás szépségei, az itt tapasztalt gyönyörű felhők, és a lovakkal való találkozás

Így következhetett be az az életembe, hogy egyszer kipróbálva ezeken a magas lovakon való létet, belekezdtem a lovaglás megtanulásába. Valamiért azonban ez megszakadt.

És töretlenül folyt a felújítás, berendezkedés, otthon teremtés:

Egy új előszobafal, egy frissen varrt függöny, és a kert egy felásott részlete

Fontos segítséget nyújtott számomra a kert. Kamaszkoromban szerettem ásni. Ez ma is megmaradt... csak a csuklóm már kevésbé bírja. De belefeledkezni sokszor szoktam így is. Utána jönnek a problémák.

Ugyanakkor, ha lemegyek a kertbe, néhány perc után kiürül az agyam és elfelejtem az aktuális problémát, amit molyoltam... s már csak az van, hogy még ezt a kicsit itt megcsinálom, csak ezt még befejezem... és máris időtlenné válik körülöttem a tér. Ám ezt a gyors csodát csak a kert tudja megcsinálni velem.

Gyaloglás a Merzsén és egy elképesztő kép... egy vadászlesről

És egy Rám-szakadék túra - Hajniékkal!

Szóval a kert... így lett két évben is pályázatom, - önkormányzat által meghirdetett, -  szaporodtak a kerti eszközeim: lett 3 víztárolóm, azaz esőgyűjtőm, és két komposztálóm.. majd a következő évben pedig magas-... - azaz mire odajutottam, már csak - alacsony ágyást tudtam venni. Az egyikben az eperföldem helyezkedik el és terjed... a másikban kisebb növénykék, de azt még ki kell kisérleteznem!

Festettem is olykor, először nyilván falat... a konyha az egész az én érdemem. A nappali viszont olyan magas, hogy a szomszédom professzionálius segítségét kellett kérnem. Józsi megoldotta, hiszen szobafestő a szakmája!

Volt aztán nappaliban parketta feltörés, folyományaként Sing-csont repedésem. S mindezt persze Karácsony táján, 6 hét gipsszel, fél éves gyógytornával.

Nehéz is visszaidézni az eltelt négy évet.. de lassan fel tudom idézni, ha nem is teljeskörűen. Az biztos, hogy legtöbbször úgy alakult az életem, hogy valamit elterveztem, s egy idő után biztos lehettem benne, hogy nem azt, hanem valami mást kell csinálnom, megoldanom.

Így lett az ablakcsere helyett először teljes cirkó-csere, egyáltalán nem kis beruházásként, hozzákapcsolva a speciális tetőkilépő és plusz tetőablak megoldása. 

A kert tevékenységei azt hozták magukkal, hogy kísérleteztem, mit szeret a föld? Volt paradicsom egyik évben dögivel. A paprika azonban nem tudott jól felfejlődni. S bevált a cukkini. Így azt minden évben ültetek. Csak figyelnem kell a csigákra, mert a friss palántát előszeretettel lezabálják... Természeteen, sokat kell locsolni, ezért is lett esőgyüjtő pályázat. Ám annál nincs nagyobb öröm, ha a saját termést lehet szüretelni!

Sokféleképpen tudom már elkészíteni. Sőt, még télire is el tudom teni a fagyasztóba, s a nyár örömeit később is élvezhetem.

Aztán micsoda öröm lett, mikor már annyi dobozt sikerült kipakolni, könyvet polcra helyezni, ruhát a szekrénybe,  edényt a konyhába, hogy már azon lehetett gondolkodi, hogya lehet Mesi szobáját, azaz valójában a vendégszobát  kialakítani.

Pompás dolog volt ágyat vadászni, megoldani az ideszállítást, aztán összeszerelni (nőként, egyedül a fenyőfa ágyat!)... azzal a "dupla csavarral", hogy bizony a hozzátartozó csavarok valahol elvesztek! S keresni hozzávalót - ám nem lehet ilyet kapni! Végül a szállító autóban megtaláltuk!

Minden évben megtartottuk a Mahasti Hastánc tábort és vele az Erőmerítő Jógatábort - mindig újra, és újra erőt merítettünk a női erő kimeríthetetlen csodájából! Végtelenül hálás vagyok azért Mahastinak, hogy erre annak idején meghívott! Az is tiszteletre méltó, amikor a Mahasti Hastáncoktatói mentorprogramban taníthatok - kommunikációt, önismeretet és még sok-sok más témát. Utolérhetetlen!

Csodálatos dolog volt, amikor egy-egy alkalommal neki tudtam állni festeni is - és ez már nem a falfestést jelenti! Hanem bizony az már az igazi festést: képek alkotását.

Ebben pedig ismét Hajninak megint sokat köszönhetek! Mert ő hívott elsőként Szegedre: fessünk együtt... közösen! 

Még így is sok doboz maradt... újabb erőforrásra kell lelnem, hogy ismét legyen kedvem ilyesmi belefogni! Vele volt olyan karácsonyunk, hogy online festettünk: ő Szegeden, én itthon és csodás képet alkottunk mindketten!

Micsoda nagyszerű dolog, ha ilyen barátaim vannak! Micsoda kincseket rakott mellém a Jó Isten?! Mennyi figyelem, szeretet és megértő odafigyelés van bennük! Végtelenül hálás vagyok nekik!

Afremov után szabadon: Egy hűvös délután (2020-ban készült, Szegeden, Hajnival)

Afremov után: A szerelem angyala (karácsonyi online festésünk Hajnival)

Egy rajzom 2012-ből: Gepárd - figyellek! - ez is szerepelt az említett kiállításon

Mindamellett, hogy a lakás, lakhatás kialakítására, élhetőségére törekedtem, azért józanul tudom, hogy ezek közül sok tevékenység bizony munka-terápiaként, gyógyító elfoglaltságként is üzemelt.

És amikor ebben kifáradok, bizony meg kell állni pihenni, újra erőt gyűjteni.

Most egyelőre örülök, hogy élhető, kényelmesen lakható, otthonos lakásom van és élvezem a kert adta előnyöket is. Örülök, hogy a szelektálásba is belefogtam. Örülök, hogy újra azon jár az eszem, hogyan lehetne az iroda, munka-szoba, varrószoba kialakítást megoldani?

Mert bizony itt még egy komplett szoba felújítása hátra van!

Ugyanakkor tudatosan látnom kell, hogy mennyi mindent voltam képes egyedül, vagy barátokkal - előteremteni, megoldani, megcsinálni!

És közben folyamatosan adtam az oldásokat, egyéni segítést végeztem ezáltal rengeteg embernek. Tartottam Fotóolvasás tréninget, Változásgenerátor tréninget is. Az utóbbi tréning résztvevőivel csodálatos női kört hoztam létre és vezettem, miközben a módszerek gyakorlása volt az apropó, ám közben az egyéni életutak fejlődését is követtük, tudatosítottuk. Minden héten rendszeres jógaórák voltak. Ez olyan tizenöt éve töretlenül halad! Az első években jóga work shopot is tartottam.

És abban a csodában is részem volt, amit Mahasti talált ki és valósítottuk meg két éve: a képeim kiállítása - csodálatos formában eltáncolva azokat!

Erőmerítő szimbólum - saját rajzom 2014-ből, a kiállítás része

Ez, a kiállítás,  olyan és akkora élmény volt, hogy külön posztot tervezek erről írni!

Így aztán a mai oldás tanulsága - számomra az, hogy bizony szükséges visszatekinteni a tevékenységeinkre és érdemes elismerni mindazt, amibe erőt, munkát belefektettünk és megdícsérni magunkat az eredményekért!

Rövidebbre terveztem ezt a posztot, ám szükséges volt legalább ennyit megemlítenem. Sok minden feljött ennek során, tehát újabb inspirációt kaptam belőle - ezért is hálás vagyok. Lesz témám újra, miről írjak a közeljövőben!

Ígérem, folytatom a mesélést...

Hitvallásom

Az a hitvallásom, hogy az Erőmerítő programjaimon keresztül az életed eseményeiből, nehézségeiből a MEGOLDÁSOKhoz, megoldásaidhoz erőt tudjál meríteni!

Erőmerítő szimbólumom

Az (is) a vágyam, hogy nyomot hagyjak. Nyomot hagyjak az emberekben.

Pillanatokat.

Impulzusokat.

Emlékeket.

Hanglenyomatokat.

Mert oly sok emlék van. Ahogy itt élnek bennem az őseim... naponta fel tudom idézni lényüket. Nem csak a tárgyak vesznek körbe. Itt vannak velem a mozdulataik is. Emlékszem, hogyan hintette nagymamám a lisztet a frissen nyújtott tésztára, s hogyan levegőztette a tészta szálakat.. s nem kell kezembe fognom a nyújtó fáját, mert itt van velem... hisz bennem él sok-sok mozdulata! Kitörölhetetlenül.

Végtelenül gazdag vagyok.

Látom magamban, ahogy fűzi a cérnát - szemüveg nélkül - a varrógép tűjébe. Ahogy rakja a tüzet a sparheltba.

Minden rokonom itt van velem.

Így élnek tovább bennem. Mert a hangsúlyuk, az illatuk, a mozdulatuk, az ölelésük élnek, ahogy emlékezem rájuk.

Így szeretnék én magam is tovább élni bennetek.

Így szeretném hátrahagyni én is a lenyomatomat - benned, - a tréningjeim élményén keresztül NEKED.

Mert minden ízeddel: képekkel, hangokkal, mozdulatokkal, illattal és valódi ízekkel fogod, veszed át, éled át az egészet!

Így tudom átadni neked. Ezért lettem tréner. Most már tudom.

S te ezekre emlékezve, hozzáteszed a magad kincsét s élvezed tovább az életet(d)!

Látod, éled és felfedezed a magad kincseit, kiterjeszted a világ(od)ra, s azokkal gazdagítva, továbbadod!

Óh, micsoda nagyszerű áramlat, micsoda energia!!

Hisz ezer és millió emlék van benned is, amihez hozzáférhetsz! S mint egy gyermek örömmel lapozhatsz benne. Az összes kincs a tiéd! Elérheted!!

Ezt az élményt kapod meg, éled át majd - ha megengeded magadnak!

(Amiról éppen írtam, az maga a Fotóolvasás. Merthogy most éppen arra készülök.)

De nem csak ez a műfajom.

Boldogan megyek bele - az új keresztségben - a Változásgenerátor nevet kapott Élménybemutatómba is. (Mert ugye az, hogy Erőmerítő Transzformáció - talán idegenül hangzik.)

Hisz oly jól esik, amikor ennek a történetéről mesélek.. s aztán mindenki kipróbálja.. na de, hogy akkor és ott mi történik, erről, majd legközelebb mesélek!

Nos, hát ezért, a fentiek miatt lettem én Erőmerítő tréner.

Sütő Mária Erőmerítő

Fotóolvasás vagy hagyományos?

Ma (aznap reggel: mikor a posztot megosztottam,) reggel egy képpel ébredtem. Egy könyv címlapja idéződött fel bennem. Olyan 6.-os lehettem. Kiskoromban faltam a könyveket. Venni nem tudtam, de hisz a könyvtár hatalmas kincsestár volt nekem!

Ott bukkantam rá egy csodálatos könyvre.

Nofretete arannyal vértezett fejdísze, arca volt látható... valószínűleg sírja, vagyis aranyozott szarkofágja képével. 

A kép a retinámban égett.

(Sajnos, nem találtam rá az eredeti képre, könyvre... egyelőre.)

Tutánhamon szarkofágja (Bagolyfoto - OWL's) és Nefertiti mellszobra (Wikipédia)

Ámulatba ejtett. Mint egy izgalmas történetet, olvastam végig az albumot, mert komoly, nagy méretű könyv volt ám, csodás valós, helyszíni fotókkal.

Óh, ha tudnám a szerző nevét! (Ha esetleg rábukkansz, elárulod nekem?)

Egy egyiptomi ásatással foglalkozó régész könyvét olvashattam. Izgalommal követtem sorait. Lenyűgözött az a világ!

Bevallom, akkor még örömmel álmodoztam arról, hogy régész leszek.

A képen, amelyik a borítón látható volt, Nofretete szobra balról jobbra néz, csodálatos arany díszítéssel. Sose felejtem el!

Olyan érzékletesen írta le ásatásuk történetét, hogy én magam is oda tudtam képzelni magam. Valódi vágyat éreztem: szerettem volna vele, velük átélni ezt az élményt.

Hogy valóban mély nyomot hagyott bennem, ez a mai írás is bizonyítja.

Így tudtam, tudok én a szerzőkkel, gondolataikkal, mondanivalójukkal kapcsolódni.

Vajon te hogyan veszed fel a könyvekkel a kapcsolatot?

Mi szólít meg bennük?

Mitől döntesz úgy, hogy el akarod olvasni? Nem elég csak "kölcsön" kapni!

Sőt, ha olyan vagy, mint én, még birtokolni is akarod, meg akarod venni!

Ha olyan a könyv, számomra nem kizárt, hogy alá is húzok, kiemelek sorokat, post it-tel ékesítem, jelölöm meg.

Egy igazán más világba csöppenek, mikor olvasok.

Ki fogom kutatni a szerzőt!!

Szeretek beleolvadni, átélni a szerző festette világba, környezetbe. Teljesen beleélem magam.

Mégis, felnőtt korom közepén egy másik olvasási mód (is) megszólított, hívott. Vágytam megismerni. Aztán lehetőségem nyílt elmenni megtanulni.

Mivel korábban megismertem az AgyKontroll módszerét, így számomra minden olyan evidens egyértelmű volt!

S már csak gyakorolni kellett, hogy egyre jobb eredményt érjek el vele.

És igen, az ElmeTérképet is akkortájt ismertem meg, így számomra könnyebbé, befogadhatóvá vált az ismeret.

Színkavalkád, festőanyag (kép: Pixabay)

Azóta előveszem, amikor sok anyagot kell feldolgoznom, és boldogan merülök el benne fotóolvasva! Hol pedig csak a rajzolásig jutva, mélyedek el az ismeretanyagban. Szeretem, hogy így is, úgy is dolgozhatok vele. Mármint a könyvvel, amit éppen megismerni akarok.

 

Színes ceruzák, kreatív eszközök (képek: Pixabay)

Ám ha álmodozni, belefelejtkezni akarok, én is a hagyományos módon olvasok.

Hálás vagyok, hogy megismerhettem, élvezhetem és taníthatom is e módszert. Egyúttal átélve mindazt a kincset, amit az emberben kibont, felépít, érzékenyít, s egyúttal gazdagabbá tesz - a könyveken, szerzőkön át, a mondanivalóig!

Ha úgy érzed, velem van kedved e módszert, technikát megismerni, akkor csak hívj - örömmel átadom!

Kérdés esetén hívj: + 36 70 314 11 92 ;
írd meg: sutomaria.eromerito@gmail.com

Köszönöm, hogy engem választasz és együtt dolgozhatunk!

* * *

Hitvallásom:

Az a hitvallásom, hogy az Erőmerítő programjaimon keresztül
az életed eseményeiből, nehézségeiből
a MEGOLDÁSOKhoz, MEGOLDÁSAIDhoz erőt tudjál meríteni!

Kezdetek

Úgy éreztem, neki kell indulnom. Bár még a teljes erő(m) nem állt rendelkezésemre.

Mégis... valami noszogatott, haladjak, mennem kell, előre.

Mert tennék, alkotnék, adnék.

Így hát nekilendültem. Még csak óvatos kísérlet. Még csak szárnypróbálgatások. Először csak egy kis figyelem mástól. Egy kis összekapcsolódás. Gondolatok megosztása. Még halogatás. Aztán évzárás. Évkezdet. Áttekintés. Tervezgetés. És ahogy telt az idő, egyszercsak kiderült, amit leírtam abból ez és az, sorra megvalósult! Hurrá! Mégiscsak van haladás!

Így aztán egy különleges coaching programba fogtam. Akartam is, meg nem is. Csináltam is, meg nem is. De aztán valami kikerekedett belőle-... s a végén kiderült, kicsit túltoltam. És ebből lett az igazi felismerés! Hogy maximalizmusom okán túl sokat akarok. Vegyünk csak ebből vissza. Csak óvatosan haladjunk!

Legyen csak először az első lépés!

Csak egy program...

Csak egy hónapra tervezünk.

És így, lépésről-lépésre... talán okosabban, bölcsebben, energiát jól beosztva, szépen haladhatunk!

Meglátjuk...

Legyen így. Habár belül ezzel megint megdolgoztam rendesen. Sebaj! Kellett ez a felismerés! Kellett ez a visszafogottság! Nem túlszaladni.

Szóval, csak bölcsen, megfontoltan haladni!